"Tudod, mi a bánat, ülni egy csendes szobában, s, várni valakire
Aki többé már soha nem jöhet
Szeretni valakit, Aki nagyon szeretett Téged. . .
Könnyeket tagadni, mik szemedben égnek,  
Tiszta csillagos égboltra nézve
Csillagba bújtatott angyalként ŐT keresve! :

Sírodhoz vezet utunk, feledni téged sohasem tudunk.  
Feledni téged sohasem lehet, mert TE magad voltál a jóság és a szeretet!  

Elmentél tőlünk, mint a lenyugvó nap, de szívünkben élsz, és örökké ott maradsz! "

 

A legdrágább nagynéni emlékére.