Édesanyám emlékre:Esőcsepp pereg az ablakon, könnycsepp csordúl le az arcomon. Gondolatom messze száll, Édesanyám oly távol már, kalandozom a múlban, drága gyermekkoromban. Gyermekként védett, mindig megértett. Jobban ismert mindenkinél, mindig éreztem a szeretetét. Jó szíve vezette, mi voltunk az élete értelme. De sors kegyetlen volt, mert oly korán elrabolt! Űrt hagytál magad után, melyet semmi sem pótolhat már! Életem nélküled élem, és a sorsot nem értem! Miért volt oly kegyetlen? Miért rabolt el ily korán tőlem? !                                             Hiányzól Anyu! ! ! ! ! ! ! Nyugodj Békben! !