.
Ez a gyertya már leégett.
Pont egy évvel ezelőtt, 2019. október 17-én, 23 órakor… Felfoghatatlan volt, ami történt… A kezedet fogtam, és reménykedtem…
De te elmentél, megpihentél. Vigyázol ránk. Még mindig nagyon hiányzol, ez biztosan nem fog változni. Naponta kismilliószor emlegetünk. A fájdalom pedig nem szűnik, nem múlik.
Apu, hol vagy?
Hol lehetsz?
Hiába kereslek…
Hiába kiáltom százszor a neved.
Te, aki mindig itt voltál,
Vígasztaltál, segítettél,
most valahová messzire mentél.
Apu, mondd,
csak egyszer mondd még, hogy szeretsz.
Hogy nem fáj már semmi,
Hogy most már boldog lehetsz.
Elengednélek, ha tudnám, hogy így van,
de úgy hiányzol, nem ölelsz már,
nélküled maradtam.
A hangod már a semmibe vész…
A szemed sem ragyog már rám.
Apu! Te elmentél, s én itt maradtam árván.
Ha kívánhatnék valamit, azt kérném csak neked:
Legyél boldog édesapám,
S ne feledd, Jiji örökké szeret…