ˇCsak a idő múlik, feledni nem lehet, mert fiatalon tört ketté az életed.
Csak az tudja mi az igazi fájdalom, kinek gyermekét fedi a sírhalom. . .
Én már tudom, mert magam is próbálom. Még az ellenségemnek se kívánom. . "


Hittünk az Istenbe,
bíztunk a gyógyulásban,
de mikor már abban sem akkor a csodában.
Csoda volt, hogy éltél és minket szerettél
nem is haltál meg, csak álmodni mentél.

 

 

 " Nagy kérés volt tőled, hogy őt hagyd meg neküknk?
könyörögni, szenvedni kell azért hogy boldogok legyünk?
Nem sokat kértem, csak hogy gyógyuljon meg.
S élje át velünk mit ő már nem élhet meg.
Gyönyörű szemében a fény még csillógott.
Még az utolsó napokban is mosolygott.
Mosolygott mert hitt, mosolygott mert élt.
Semmi mást nem akart ő csak élni még.
Küzdött, még tudott, még volt ereje.
De a végzet őt is utolérte. .
Hosszú útra ment, és a csillagok vezetik.
Vezetik útját, amíg csak álmodik.
Álmodjon egy öregkort, mely csodás és szép.
Álmodja meg azt, hogy még mindig velünk él.
Súgják meg a csillagok üzenetünk: hogy szeretünk
Mondják  meg azt neki, hogy 
S  O H A S E M
F E L E D Ü N K! ! !