Amikor az életednek ilyen kegyetlenül véget vetettek én még túl fiatal voltam ahhoz hogy megértsem mi történt. A történeted egy viccként terjedt az iskolában - akkoriban még én is jászapátin laktam - talán nevettem is azokon a vicceken, amit mélységesen sajnálok, de akkoriban még nem tudtam jobbat. Most, néhány évvel később véletlenül ráakadtam egy a halálodról szóló cikkre, és megütött a felismerés, hogy te valószínűleg egy transz lány voltál, aki a gyűlölet és a transzfóbia áldozatává esett. Bár biztosra nem tudhatom, hiszen nem ismertelek téged. Mégis, úgy érzem, megillet téged hogy legalább egy ember arra emlékezzen, aki talán valójában voltál. Én magam idővel ráébredtem, hogy egy transz fiú vagyok, így talán van egy kis tapasztalatom arról hogy minden mehettél keresztül. Te vagy talán a legfontosabb azok közül, akik arra ösztönöznek, hogy jobbá tegyem a világot és hogy segítsek a hozzánk hasonlóaknak. 
Néha még ma is visszajárok jászapátira, és egy nap talán majd felkeresem a sírodat és 'meglátogatlak'. Addig is, csak azt szeretném mondani, hogy amíg én élek, nem leszel elfeledve. 

- Hunor