Drága édesanya
Életemnek első asszonya,
Benned kaptam első fészkemet,
Szívem a szíveddel együtt lüktetett,
Nélküled nem lettem volna.
Annak kel örülni, így élhetem veletek,
Ezt nehéz megköszönni, én másként nem tudom,
Csak gondolj vissza az elmúlt évekre, és emlékez
Nagyon szerettelek és szeretlek ez legyen a jutalom,
Most éljetek csendesen, és én ott leszek veletek.
Ez az én életem eddig tartott, de csak a szépre és a jóra gondoljatok.
- Miért szültél? . . .
- Miért szeretettél? . . . ha öröké élni nem lehet?
Én miattam annyi mindent megtettél - és most eltemettél.
Meg köszönöm most a percet, évet és halálom,
hogy ilyen jó édesanya voltál.
Álmom karjaidba vissza tér. . .
Drága édesanya sorsomnak nyugalmas asszonya. . . .
Most már csak az a fontos, hogy szerettelek nagyon- nagyon. . .
- DRÁGA ÉDESANYA! . . . . .