Az én drága Anyukám már lassan 32 éve csak az álmaimban és gondolataimban van velem, de velem van! Soha, egy pillanatra sem hagyott el, pedig amikor elment, azt hittem. Úgy éreztem, cserbenhagyott, itt maradtam nélküle, nem véd, óv meg a bajtól, nem ölel át, nem vígasztal, nem segít, ha szükségem van rá. Önző módon csak magamra gondoltam, magamat sajnáltam. Ma már nem így gondolom amikor elment, felnőttem, bár sajnálom magam, de fel kellett nőnöm. Már tudom, hogy semmit soha nem vehet el tőlem senki abból, amit tőle kaptam, és igen még ma is kapok. Sok, szinte észrevétlenül elejtett mondatát, csak most értem meg, most jövök rá, hogy milyen igaza volt. Hálás vagyok érte, hogy Ő az én Anyukám és Neki is köszönetet mondok az életemért, amit ő adott és azért ahogy adta.
Tölts fel Te is képet a képgalériájába 
Új gyertya gyújtása 
Gyertyái (48 db) 
Üzenet küldése a gyertya gyújtójának 
