Szentesi-Horváth Gyöngyi:

*Elveszett remény...

Ha vége az utolsó útnak is,

elfogy a Nap és a Hold is.

Megszakad a szív,

pofont kap a lélek.

Nem tudtam ott lenni, hogy

a kezed, a kezembe téve

érezted volna veled vagyok.

Innen szálltak a szavak,

itt imádkoztam érted.

De az éter nem engedte, hogy

hozzád érjek.

Lesújt a sors, bezárt világot hozott.

De elveszteni a szeretett embert,

akkor is nehéz dolog.

Megszakad a szív, a könny kiapad.

A szeretet nagyon jó, de fájdalmat is

nagyot ad.

Most megkínoz, összetör,

értelmet veszejt az élet,

szeretett jó Anyám gyere vissza kérlek.

SzHGy. 12020.03.22.

(szerzői és minden jog fenntartva)

Szentesi-Horváth Gyöngyi:

Édesanyámnak…

Eljött az év legeslegszebb napja,

Édesanyám már máshogy köszönthetlek,

nem ölelsz meg mint máskor, nem adhatom

kezedbe a virágot mint máskor.

Ma már csak a szobádban elmondhatom

a versem és megköszönöm mindazt

amit kaptam tőled mindig: a szeretet,

ami hiányzik nagyon, a barátság,

s minden ami te voltál.

Szerettél, felneveltél, segítettél,

mindig ott voltál nekem, nekünk.

Most akárhol is vagy tudd, hogy szeretünk,

örökre veled leszünk.

Anyácskám, visszahoz a szél, a Nap

sugarával ölelsz minket, mert így akartad,

hogy itt maradj valahogy velünk.

Te vagy a virág a kertben, a fa

ágain. Ahova nézek téged látlak

így van ez jól. Köszönöm, köszönjük.

SzHGy. 2021.05.02.

(minden jog fenntartva)