Lajcsi (Szitás Lajos)
Gyertyaláng érték: 1
Jelenleg nem ég érte gyertya.
Eddig 1015 gyertya égett érte.
Az első gyertya: 2012. 01. 01. Gyújtotta: Szitás Szabolcs.
"Volt valaki, kit nagyon szerettem De már nincs velünk, elvesztettem. Azt a kedves szívét nem feledem soha Az élet lehet bármilyen mostoha. Szeme volt a jóság, őszinte csillogás Érzékeny lelkében sok volt az aggódás. Gyerekei, unokái iránt végtelen volt szeretete Tele volt féltéssel, aggódással az ő arany szíve. Ha valami fájt nekem, velem szenvedett Ha boldognak látott, együtt örvendett Sírt, ha sírni látott, megvigasztalt, ha valami bántott. Arca sugárzott, melybe az idő jócskán beleszántott Mosolya gyengéd volt, melyet felém árasztott. Élénken él bennem e sok szép emlék róla Próbálok nem gondolni a rosszra csak a jóra. Mert ő egy jólelkű ember volt Ha valami bántotta nem nagyon szólt. Mától az égből figyeli lépteinket És hogy az élet szép arra sugall minket Tovább kell menjünk s éljük életünk. . . De vele elveszett valami örökre belőlünk. Jutalma legyen örök boldogság a mennyekben Maradjon meg emléke mindannyiunk szívében. Ő nem más, mint az én Drága, jó Nagytatám Aki már az égből mosolyog le rám. . . "
"Megállt egy szív, amely még élni vágyott, Pihen az áldott kéz, amely dolgozni imádott, Nélküled üres és szomorú a házunk Nem hisszük el, hogy Téged hiába várunk. "
" Ha ránézünk sírodnak kövére Szorgalmas munkádnak e sir lett a bére"
" Életed hajnalán letört a halál Ejtsen könnyet érted, ki a sírodnál megáll"
" Elmentél otthonról, nem gondoltál rosszra, szeretteidhez soha többé nem térhettél vissza. "
" Sokat szenvedtél és nem mutattad, könnyeid titokban tartottad, szenvedésed véget ért, nyugodj békében az Istenért! "
" Nem vársz már minket ragyogó szemekkel, nem örülsz már nekünk szerető szíveddel. De egy könnycsepp szemünkben Érted él, egy gyertya az asztalon Érted ég. S bennünk él egy arc, egy végtelen szeretet, amit tőlünk soha senki el nem vehet. Telhetnek hónapok, múlhatnak évek, szívből szeretünk s nem feledünk Téged. "
" Köszönjünk, hogy éltél és minket szerettél, Nem hagytál itt minket, csak álmodni mentél, Szívünkben itt él emléked örökre, Ha látni akarunk, felnézünk az égre. "
" Mikor az erőm elhagyott És a lelkem roskadozva vittem Csendesen és váratlanul átkarolt az Isten. "
" Sárguló falevelek csak lassan hulljatok, Mert egy igazszívű Nagytata nyugszik alatatok! "
" Az Ő szíve megpihent a miénk vérzik, a halál fájdalmát csak az élők érzik"
" Egyszer csak egy éjszaka mozdul a fal, beleharsog a szívbe a csönd s a jaj kirepül. Megsajdul a borda, mögötte a bajra szokott dobogás is elül. Némán emelődik a test, csak a fal kiabál. S tudja a szív, a kéz, meg a száj, hogy ez itt a halál, a halál. "