"Ne jöjj el sírva síromig, Nem fekszem itt, nem alszom itt; Ezer fúvó szélben lakom Gyémánt vagyok fénylő havon, Érő kalászon nyári napfény, Szelíd esőcske őszi estén, Ott vagyok a reggeli csendben, A könnyed napi sietségben, Fejed fölött körző madár, Csillagfény sötét éjszakán, Nyíló virág szirma vagyok, Néma csendben nálad lakok A daloló madár vagyok, S minden neked kedves dolog... Síromnál sírva meg ne állj; Nem vagyok ott, nincs is halál."

Édesapám emlékére

 

Apú és három bátyámért, rokonaimért!

 

 Emléke szívünkben örökké élni fog.

Unokahugom volt, egy év alatt ragadta el a gyilkos kór. Nagyon fiatal volt. Az örök világosság fényeskedjék Neki, nyugodjék békében.

Számomra a legjobb Édesanya volt. Emlékezek rá, hiánya mindennap kísér.

 

Nekik nem kellett volna meghalniuk. Az ő életük nem véget ért, hanem félbeszakadt. Értelmetlen, valószerűtlen halál.  

"Tudod, mi a bánat, ülni egy csendes szobában, s, várni valakire Aki többé már soha nem jöhet Szeretni valakit, Aki nagyon szeretett Téged... Könnyeket tagadni, mik szemedben égnek, Tiszta csillagos égboltra nézve Csillagba bújtatott angyalként ŐT keresve! :( Sírodhoz vezet utunk, feledni téged sohasem tudunk. Feledni téged sohasem lehet, mert TE magad voltál a jóság és a szeretet! Elmentél tőlünk, mint a lenyugvó nap, de szívünkben élsz, és örökké ott maradsz!"