Élt 22 évet. Fájó szívvel gondolunk rá. Emléke bennünk él. " Az ő szíve megpihent a miénk vérzik, a halál fájdalmát csak az élők érzik."

Szeretett édesanyánk.

Szép szőke lány volt. Tiszta finom lélekkel. A jó embereket szerette a rosszaktól távol tartotta magát. Különleges képessége volt ehhez. Olyan volt mint egy angyal. Az én kicsi angyalom, küzdött a halálos betegség ellen , de az erősebb volt nála. Nagyon gyorsan elragadta a halál tőlem. Az Istennek nagy szüksége volt rá valamiért, de ez engem nem vigasztal. Kitépték a szìvem, az Ő halálával én is meghaltam. Drága Kincsem addig szeretlek míg a szívem megszűnik dobogni. Nagyon hiányzol a nap minden percében a tudatom alatt is csak Te vagy drága kincsem. Szerető Édesanyád

DRÁGA FIAM GÁBOR EMLÉKÉRE

Nem múlnak ők el, kik szívünkben élnek, Hiába szállnak árnyak, álmok, évek. Ők itt maradnak bennünk csöndessen még, Hiszen hazánk nekünk a végtelenség.   Emlékük, mint a lámpafény az estben, Kitündököl és ragyog egyre szebben És melegít, mint kandalló a télben, Derűs szelíden és örök fehérben.   Szemünkben tükrözik tekintetük még s a boldog órák drága tiszta üdvét Fölissza lelkünk mint virág a napfényt És élnek ők tovább szűz gondolatként.      

Virágerdő sürüjében nyugszik két sziv csendesen. Nemdobog már családjáért, messze vitted Istenem! Múlhatnak hónapok, múlhatnak évek, kik igazán szeretnek emlékeznek Rátok és nemfelejtenek el Titeket. Zsuzsi és Bandi

" Fekszem egy álomszép réten. . . . . s körülöttem táncolnak az angyalok. . . . szaladnék feléd, sietnék hozzád. . . de sajnos már nem tudok. Ha majd leszáll az éj válassz maganak egy szépen fénylő csillagot. . . . az a fénypont vigyázz majd Rád. . . ha hiszed azt, hogy ott vagyok. . . . "

           

Az édesanyám, a nő, aki feltétel nélkül szeretett, felnevelt, aki nem csak az édesanyám, de a barátnőm is volt.