"Egy délben, ősszel, meghalt apám. Erővel halt meg, méltósággal és példásan. Mintha megmutatta volna, hogyan kell meghalni. - Kezeim között halt meg, s ettől a pillanattól módosult halálfélelmem; nem félek már úgy, s nem a haláltól félek, nem attól az ismeretlentől, borzalmastól; inkább csak az életet sajnálom itt hagyni, az élet ízét és illatát követelem a halálon; de abban a pillanatban, mikor apám behunyta a szemeit, megértettem, hogy a halál nem rossz és nem jó, nincs semmiféle jellege." Márai Sándor Nagyon hiányzol édesapám :( soha nem felejtünk el téged amíg élünk ! :'( 

Nekünk Te voltál a Napsütés amivel melengetted szívünket de az égboltot hirtelen sötét fellegek borították el melynek súlyát nem bírta el szíved , átkeltél a szivárványon. Ott vagy most az angyalok között és Te a legfényesebb csillagként ragyogsz az égen! Szeretünk, örökre velünk leszel!   "Elmentem tőletek, nem tudtam búcsúzni, nem volt rá idő, el kellett indulni. Szívetekbe hagyom emlékem örökre, ha látni akartok, nézzetek az égre. "

" Nem múlnak ők el, kik szívünkben élnek. Hiába múlnak árnyak, álmok, évek. Ők itt maradnak bennünk, csöndesen még! "

Nagyon hiányoznak !

Nem tudom felfogni,hogy elmentél!? Nagyon fogsz hiányozni ?

Az én édesanyám Galamblelkű asszony, Életfáján Isten Sok rózsát fakasszon. Sugaras a lelke S a szíve nemesfém Ez drága színarany Az meg szelíd napfény. Megszokott imáját Mikor mondogatja Az égben is értem Jár a gondolatja. Én édes jó anyámnak Földön párja nincsen Nagy szeretetéért Mind a két kezével Áldja meg az Isten. Meghalt a jó anyám, Olyan régen is már, Emlékeim olyanok, Mint halvány napsugár. Emlékei végig kísérnek, Mikor a sírjához megyek, Elmondom neki, hogy Mennyit is szenvedek. Elmondom, hogy fáj nagyon Hogy oly korán itt hagyott Árván maradtam, Oly magányos vagyok. Drága jó anyám, Ha még egyszer láthatnál, Két kezem megfognád S magaddal ragadnál. De köszönöm, hogy neveltél, Köszönöm, mit értem tettél Míg a földön élek, Emlékeim a szívemben égnek. Édesanyám nyugszik e nedves hant alatt, Az Isten adjon neki boldog álmokat. Elvitte magával a vidámságomat És most a sírás fojtogat. Koszorúk közt gyertya lángja serceg csendesen, Nézem ahogy tövig ég és lassan elpihen. Drága jó anyám, Én most tőled búcsúzom, De találkozunk még, tudom. Nem rég voltam gyermek s te fogtad a kezem, Este, amíg elaludtam, meséltél nekem. Én komisz voltam sokszor és néha szemtelen, De te csak néztél kedvesen Megbántam már százezerszer minden bűnömet, Bocsásd meg , ha fiad néha nem volt jó gyerek. Tőled kaptam mindent, a jót, a szépeket, Köszönöm a boldog éveket! Ki mondja meg eztán azt, hogy mit tegyek, Ki lesz, aki rám szól, ha rossz úton megyek? Ki vigasztal engem, ha bánatos leszek? Nem néz rám a jóságos szemed Magányos leszek most már nélküled, Felidézem emlékeimet. Hiányzol nagyon s biztosan tudom!                                      Édesanyám! Elhagytad a házat, amit úgy szerettél. Itthagytál mindent, amiért küzdöttél. Most már nélküled jön el a tavasz, a nyár, az ősz a tél. De bármilyen szép is nélküled, már nem lessz ugyanaz! Bocsássd meg ha valamit hibáztunk! Nem tudtunk megmenteni, pedig próbáltunk! Kérjük az istent hogy jól bánjon veled, Helyettünk az angyalok simogassák fejed. Olyan drága voltál nekünk, hogy azt nem pótolja senki. Lelkünk sebeit, nem gyógyítja semmi!    "Nincs a napnak egyetlen órája, Hogy ne gondolnánk fájó szívvel reája. Tudjuk, hogy nem jöhet, mégis egyre várjuk, Enyhíti hiányát, ha álmainkban látjuk. Az ész megérti, de a szív soha, Ha egyszer mi is elmegyünk ahol Ő van, oda. Az élet elmúlik, de akit szeretünk, Arra életünk végéig könnyes szemmel emlékezünk! " "Mikor rózsát látok, Te jutsz az eszembe, ha nevedet hallom,   könny szökik a szemembe. Nehogy azt hidd, hogy el fogunk feledni, mert mi Téged,   örökké fogunk szeretni! "   Őrangyalom, most ez órán  Jöjj el kérlek, ide hozzám,   Égből szállva, fölldre érve, Repülj lelkem közelébe. Segíts, hogy a gondok fátylán, Ha magamtól nem is látnám  Fényed hozzám átragyogjon , Kedves lelked körbefogjon.   Old fel lelkem száz bilincsét, Hozd el hozzám most a békét,   Hogyha szólsz azt meghallhassam, Vagy ha jelt adsz megkaphassam! " Szerettem volna még élni köztetek, de a sors másképp rendelkezett küzdöttem, de már nem lehet szeretteim, Isten veletek! " " Virágerdő sűrűjében, pihen egy szív csendesen, Rég nem dobbant családjáért, messze vitted Istenem. Álmainkban találkozunk, lelked vár ránk odafent, Hol uralkodik a hit, Békesség és szeretet, Telhetnek a hónapok, múlhatnak az évek. Mi örökké szeretünk és nem feledünk TÉGED! "   " Itt éltem én is köztetek. Próbálgattam, hogy jó legyek. Vittem terhet, sok éven át, de nem hívtam soha a halált. Hogy mégis eljött? - hát Istenem másképp nem bírt el énvelem! Ha hagytad volna, s még élhetek Most együtt dalolnék véletek!   "Bár csak a kezembe tehetnéd kezed Ujjaiddal ismét szorítanál Vállamra hajtanád fejed S ölelnélek ismét féltőn át Nézném szemed tekintetét Melyben látnám a megnyugvást Hogy karom közt Téged nem érhet Semmi baj hiszen féltőn vigyázok Rád Emlékek kérlek hagyjátok hogy Lelkem a lelkével szálljon Zúgó szélben szép reménnyel Egyszer még karomba zárhatom tán"   "Elcsitult a sziv ki értünk dobogott meg pihent a kéz ki értzünk dolgozott számunkra te sosem leszel halott, örökké élni fogsz mint a csillagok. "   "Ne búsuljatok, nekem, már nem fáj semmi ha, eljön az Csillagokkal tudok Nektek Üzeni, Tekintsetek fel az égre Ott fogok ragyogni. Szívetek egy egy Darabja vagyok, amit, Nem lehet Pótolni!   " Ha egy könnycsepp gördül végig az arcunkon, Az azért van, mert szeretünk és hiányzol nagyon. "   " Gondolok rád akkor is, mikor nem beszélek rólad.   Ott vagy minden nevetésben, a szerető ölelésben.   Ott vagy minden hallgatásban, a néma kiáltásban.   Mikor fákon csiripelnek a madarak jelezvén,   hogy ezzel is újra itt a tavasz.   Ott vagy a nyíló virágokban, a reggeli napsugárban,   A hajnali ébredésben, az éjszakai csendben.   Ott vagy minden rezzenésben, az érintésben,   A viharban hajladozó fákban, minden percben és órában.   Itt vagy velünk, tudom. . . , érzem,   Bár a szemem nem lát téged! "   Nem múlnak ők el, kik szívünkben élnek, Hiába szállnak árnyak, álmok, évek. Ők itt maradnak bennünk csöndesen még, Hiszen hazánk nekünk a végtelenség. Emlékük, mint a lámpafény az estben, Kitündököl és ragyog egyre szebben És melegít, mint kandalló a télben, Derűs szelíden és örök fehéren. Szemünkben tükrözik tekintetük még S a boldog órák drága, tiszta üdvét Fölissza lelkünk, mint virág a napfényt És élnek ők tovább, szűz gondolatként. "   "Búcsúztam volna tőletek, de erőm nem engedett. . . Így hát búcsú nélkül szívetekben tovább élhetek! "   "Ezen a napon minden más, Mélyen érint meg a gyász. Nincs már velünk együtt, Kit nagyon szerettünk, Eszembe jutnak az együtt töltött napok Fülemben újra megcsendült a hangod. Szinte látom minden mozdulatod, Nem is tudhatod, mennyire fáj hiányod. Gyertyákat gyújtunk és mécseseket, Ezek a fények világítsanak Neked. Örök világosságban - békességben nyugodj, Soha el nem felejtünk, biztosan Tudod. "   "Sötét sír lett az én otthonom, egyet se búsulj, hisz nem itt lakom. Madárral szállok fenn a magas égen, kis halakkal táncolok tenger kék mélyében. Felébredek reggelente a ragyogó nappal, világítok éjszakában a kövér holddal. Széllel megbököm, ki értem szomorú, esővel mosom tisztára, ha könnye csordul. Téli estéken hópelyhekben láthatsz, tavasszal nyíló virágokkal díszítem szobádat. Együtt csobbanunk forró nyári napokon, tovább menő utatok, falevelekkel tarkítom. Látod, nem tűntem én el, csak messzebbre mentem. Ott vagyok a fűben, fában, most is itt vagyok csak egy más világban. Lelkem él és élni fog, nem számít ki mit is mond. Várlak barátim, várlak titeket, nyitom majd a kaput, de addig ti még sokáig éljetek. "  

Lali a legjobb férj és édesapa volt. mai naig nagyon hiányzik . Sajnos a kislány unokáját aki három éves már nem láthatta pedig mindig nagyon vágyott rá. Hiszen tiszta fiu családba élt . Három fiu testvér volt . És Lalinak is kettő fiu gyermeke van. Gyermekei és felesége soha nem feledik ezt a csodálatos embert, aki tiz év szenvedés után hagyott itt örökre bennünket. Nyugodjon Békébe!

Biztunk az életben, hittünk a gyógyulásban. . De ha már abban sem, legalább a csodában. Csoda volt , hogy éltél és minket szerettél. Nem haltál Te meg, csak álmodni mentél. . Szived megpihent, már t ott vagy a fájdalmak nélküli világban. . . nyugodj békében! A mig élünk a szivünkben maradsz! <3

  "Álmodtunk egy öregkort, csodásat és szépet, de a kegyetlen halál mindent összetépett. Csoda volt, hogy éltél, és bennünket szerettél, nekünk nem is haltál meg, csak álmodni mentél. Egy reményünk van, mi éltet és vezet, hogy egyszer majd találkozunk veled. "