Hosszantartó szenvedés után, nyugalmat lelt lelked!     Eszembe jutnak az együtt töltött napok Fülemben újra megcsendült a hangod. Szinte látom minden mozdulatod, Nem is tudhatod, mennyire fáj hiányod. Nyugodj Békében ! ! ! !                                                                                                                                                               

Csodálatos , szerető édesanya volt, erős és bölcs ember. Úgy ment el mint egy madár. . . . .

"Megállt egy szív, amely élni vágyott, Pihen az áldott kéz, amely dolgozni imádott, Néálküled üres és szomorú a házunk, Nem hisszük el, hogy tégedet hiába várunk" 3 kisgyermekedet hagytad itt árván, s nem láttad felnőni az unokáidat sem sikerült az életben megismerni. Elmentél korán, s itt hagytál minket remélem boldog vagy odafenn az égben! " Egy könnycsepp legördül az arcomon, s az azért van, mert hiányzolnagyon! A hiányod megszokni soha se fogom, mert itt élsz a szívemben, s ez jó nagyon. Hogyha sírodnál szomorú fűzfa volnék, alkonyatkor szépen rád hajolnék, S füledbe súgnám altató mesémet, és százszor elmondanám, hogy mennyire SZERETLEK! "

Édesanyám 2008. április 3-án meghalt. Nagyon hiányzik.

Alegjobb lelkitárs volt.

Gombostűre szúrva szépen, Ezernyi színes pillanat. Az idő, ha megdermed a képen, Az öröm talán itt marad. Mennyi kérdés, mennyi féltés, Sok értelmetlen áldozat. A lepkegyűjtő emlék után kapkod, És felgyűlik a holt anyag. De bárhogy fáj: Elmúltál! Te gyáva perc, Te bűntelen, Te tiszta, Nem idézhet vissza semmi már.

"1980-ban a fővárosi József Attila Gimnáziumba került. Az intézmény a Kádár-korszak előtt és után a Budai Ciszterci Szent Imre Gimnázium nevet viselte és viseli. Az iskola neves szabadelvű műhely hírében állt, ahol meghúzódhattak olyan emberek is, akik nem voltak a rendszer föltétlen hívei, ne adj’ isten, még vallásosak is voltak. A rendszerváltásig az iskolavezetés és a tantestület minden tagját felj elentették, így Lukácsi Hubát is. Ám nem tört meg, megalapította az intézet országosan is jelentős színjátszó körét, amely 1991-ben felvette a Latinovits Zoltán Diákszínpad nevet, és amelyet néhány évvel ezelőtt még személyesen is irányított. Volt idő, amikor önálló estjeivel járta az országot, saját gitárkísérettel magyar, francia, angol, indián, olasz és görög népdalokat énekelt. A magyar népdalok és balladák hiteles tolmácsolásáért a Magyar Rádió elnöksége Nívódíjban részesítette. Lukácsi Huba a Szent István Társulat Katolikus Könyvkiadó lektoraként és műfordítójaként is tevékenykedett."(szoljon.hu) "Nagyszerű dolgokat sikerült megvalósítanunk a fiatalokkal, sok előadásunkban az iskola tanárai is részt vettek. A csodálatos díszletek előállítása mellett szerepelt többek között Szalai József tanár úr, Posta István, Vass Zoltán és Schulek Dávid, de egy alkalommal beszállt a játékba Dági Imre karbantartó és Varga Vince portásunk is – számolt be a munkáról a rendező, akinek kezei közül Péterfy Bori, Sudár Annamária, Terescsik Eszter, Kakasi Dóri, Endrédy Gábor, Kernács Péter vagy a Kaszás Attila-díjas Schneider Zoltán is kikerült." (lokál.hu) "A tanár úrnak 2012-ben odaítélték a Pro Communitate Újbuda díjat és a Szent Imre-emlékérmet, 2013-ban megkapta a „Szolnokért” Emlékérem Arany fokozata kitüntetést, 2014-ben a „Bonis Bona” életműdíjat, 2016-ban a Magyar Örökség díjat, 2019-ben pedig az Ezüst Pelikán díjat." (szoljon.hu)

 

Hirtelen rabolt el tőlünk a halál, távozásod míg élünk örökké fáj!

Az ANYUKÁM a világ legjobb ANYÁJA volt, szeretnék én is olyan ANYA lenni amilyen Ő - csodálatos volt a gyermekkorom amit neki és APUKÁM- nak köszönök! Szerencsés vagyok , mert még éltek meg tudtam nekik köszönni, hogy felneveltek, és 50- éves koromig gyerek maradhattam !

A legcsodálatosab b nagymama!

Arra gondoltam, elutaznék az égbe,  Oda, abba a távoli messzeségbe. A mennyország kapuján bekopognék halkan,  Hátha lenne valaki, ki segíthetne rajtam.  Kinyitná az ajtót egy meseszép Angyal,  Böre hófehér, ruhája átszöve arannyal.  Vállain szárnyak, glória a fején,  Angyal ö valóban, Isten mezején.  Megkérdezné tölem: Hát te honnan jöttél?  Hisz még élsz, itt mit keresnél?  Elmondanám neki, hogy a szív szavát követtem,  Mert ideköltözött, kit oly nagyon szerettem.  Nem bírom már nélküle, csak látni szeretném,  Könnyes szemmel magamhoz ölelném.  Megcsókolnám arcát, kezét, lépte minden nyomát,  Csak hadd lássam egy percre csodás mosolyát.  De az Angyal így szól: Menj gyermek haza,  Kit szerettél, már itt az otthona.  Látni fogod öt, csak hunyd le szépen szemed,  S akkor biztos, hogy rögtön észreveszed.  Azóta én csukott szemmel járok,  Mindennél szebb az, amit így látok.  Mert már ö is egy meseszép Angyal,  Böre hófehér, ruhája átszöve arannyal! "Tudod, mi a bánat, ülni egy csendes szobában, s, várni valakire Aki többé már soha nem jöhet Szeretni valakit, Aki nagyon szeretett Téged... Könnyeket tagadni, mik szemedben égnek,  Tiszta csillagos égboltra nézve Csillagba bújtatott angyalként ŐT keresve! :(  Sírodhoz vezet utunk, feledni téged sohasem tudunk.  Feledni téged sohasem lehet, mert TE magad voltál a jóság és a szeretet!  Elmentél tőlünk, mint a lenyugvó nap, de szívünkben élsz, és örökké ott maradsz!" Isten veled drága Édesanyám. Nagyon szeretlek.

Drága férjem, aki 46 évig volt szerető társam.