Tengerész voltál sok szép dolgot láttál, s tapasztaltál !   S tán sok irigyed is volt. Küzdelmes volt az út mely most búcsú nélkül hirtelen véget ért. Fáradt tested örökre pihenni tért. Végső utadra indultál megnyugodva gondolatban kisértünk, égi otthonodban. Ott fen még találkozunk addig is aludd szépen örök álmod. Váratlanul ért halálod,búcsú nélkül mentél el. Alud szépen örök álmod, soha nem felejtünk el. Nyugodj békében drága Édi

Édesapám volt, türelmes jó és családszerető. Már 80- éves lenne ma.

 

Addig vagy boldog, míg van aki szeret, Aki a bajban megfogja a kezed, S, hogy milyen fontos is volt neked, Csak akkor érzed ha nincs már veled. Nagyon Nagyon híányzol ! ! ! ! ! ! ! " Mit lelkem eddig félve sejtett, Előttem áll a nagy titok, Hogy csak az halt meg, ami nem lett, S az él örökké, ami volt. "

https://gyertyalang.hu/feltoltott_kepek/galeria/b/9/457891/907aaaf9547ccf87ef59852d30790f75.jpeg

 Neked olyan csillagaid lesznek, amilyenek senki másnak. . . Mert én ott lakom majd valamelyiken, s ott nevetek majd valamelyiken: ha éjszakánként fölnézel az égre, olyan lesz számodra, mintha minden csillag nevetne. Neked, egyedül Neked olyan csillagaid lesznek, amik nevetni tudnak!      - Kis Herceg -   Hiányzol Misike <3

Tragikus körülmények között vesztettünk el téged. Olyan hirtelen mentél el, hogy időnk sem volt még felfogni. Mindig várni fogjuk, hogy hazagyere és elmeséld milyen napod volt.  Itthagytál egy gyermeket, egy ártatlan lelket, aki még fel sem fogja mi történt. Itthagytál egy asszonyt, aki csak érted élt csak téged szeretett. Szívünkben örökké élni fogsz. Nyugodj békében és a csillagok között vigyázz rájuk! ! ! ! !

Gyújtsunk gyertyát az emlékére. . . Bódis József akit a család és a munka éltetett. . Fájó szívvel búcsúztatja: hűséges felesége- Erika szerető gyermekei - Beáta és Balázs bolt és éttermének alkalmazottjai, vásárlói őszinte barátai. . . Sokszor furcsán néznek rám az emberek, mert egy gyertyaszállal beszélgetek. Nekik csak egy tárgy, de nekem már más, hiszen a fájdalmamban Ő lett a társ. Egy kapocs , mely összeköt VELED, - a Földet és az Eget. Csak meggyújtom őt és várlak, szívem szólít, s máris látlak! Látom arcod, szólok Hozzád- bólint a láng, érzem, hogy Te voltál. . . Saját nyelveden válaszoltál. . . A gyertya meg csak egyre fogy, s a szememből a könny csorog. A torkom szorít, de még szólok: - HIÁNYZOL NAGYON! UGYE TUDOD? A gyertya még válaszol, egy utolsót bólint, majd kihuny. . . . . Már csak halkan suttogom: - SZERETLEK NAGYON! ! Egy lélek távozott Tőlünk, Hiánya, a nap mint nap érződik. . . Valami véget ért és valami kezdődik Egy élet nélküle, egy fájdalmas út, Néha útközben, beköszönt a múlt. . . Emlékek kísértenek, s szorítják torkom, De el kell viselnem, ez a sorsom A halál, ami akkor jön mikor akar, Minden lelket, a másvilágra zavar. . . . Nélküled, néma már az éjszaka, Mély fájdalom mindenkiben: Hiányzol apa!

Imádta a családját . A feleségét. két gyermekét( fiát és lányát) .

 

Csak az hal meg akit elfelejtenek. . . .

                                                                                                                                                                                                                                                                                 Demjén Ferenc - Honfoglalás                                                           Ahogy a napok rövidülnek Úgy érzem mintha köd borulna rám, Ahogy az éjjelek lehűlnek mind gyakrabban jut eszembe anyám. Mit oly sokszor elhalasztottam Elmondanám, mert úgy érzem, hogy vár Jóvá tenném mit mulasztottam, De nem lehet, mert Ő már messze jár. Ó mennyi mindent nem tettem meg! Még nem késő, te még megteheted Megőszülve is maradj gyermek Mondd meg neki mennyire szereted! ! :(   Édesanyám emlékszel féltőn őrizted léptem' Hol van az a kislány kire egykoron vigyáztál? Messze van már elhagyott szívében szeretet lakozott Kicsi leány kicsi leány, szeressed az édesanyád! Ölelnélek féltenélek ha tehetném szeretnélek De velem vagy álmomban tündökölsz a csillagokban. Szomorúan felnézek az égre s látlak fényes csillag képében, Könnycsepp gördül arcomon, lepereg az ajkamon. Köszönöm hogy szerettél s az édesanyám te lettél Örökre szívembe zártalak, mely őriz , mint a várfalak .   "Édesanyám ha élne, leborulnék eléje Csókolnám kezét lábát, Úgy imádnám! . Szeretettel becézgetném, Édes drága, jó anyácskám! Hozzá bújnék, ha rossz a kedvem, Vagy ha csak fázom. Melegítene a mosolya, Nem lennék szomorú soha. Biztos tudja valahol a csillagok közt, Ha lenéz, meglátja, Én is, anyácska vagyok, De nem csak anyácska, Nagymamácska! Ki még az élettől sokat várna. "                                                                       "Szívünk egy darabja vagy,                                                                                amit nem lehet pótolni. "