" Egy könnycsepp a szemünkben Érted ég,   Egy gyertya az asztalon Érted ég!   Egy fénykép, mely őrzi emléked,   S egy út, mely elvitte az életed.   A bánat, a fájdalom örökre megmarad,   Mindig velünk leszel, az idő, bárhogy is halad! "

A SZÍV MEGÁLLT, VÁGYAK REMÉNY VESZTETTÉ VÁLTAK ! GYÓGYULÁS REMÉLVE ,  NEM ADOTT ESÉLYT A SORS!!18 BOLDOG EGYÜTT TÖLTÖTT  , SZERETETT ÉV, MIT KÖSZÖNÖK , HOGY VELED TÖLTHETTEM ! SZÍVEMBEN ÖRÖKKÉ ŐRZÖM EMLÉKEDET! SZERETŐ TÁRSAD PANNI.

Szerető Nagymama

Ő az én drága ÉDESANYÁM aki a legjobb ANYA volt a világon! ! ! ! ! !

Ő a párom ÉDESANYJA! ! ! !

Mary Elizabeth Frye:  Ne jöjj el sírva síromig Ne jöjj el sírva síromig,  Nem fekszem itt, nem alszom itt; Ezer fúvó szélben lakom  Gyémánt vagyok fénylő havon,  Érő kalászon nyári napfény, Szelíd esőcske őszi estén,  Ott vagyok a reggeli csendben,  A könnyed napi sietségben, Fejed fölött körző madár,  Csillagfény sötét éjszakán,  Nyíló virág szirma vagyok, Néma csendben nálad lakok A daloló madár vagyok, S minden neked kedves dolog... Síromnál sírva meg ne állj; Nem vagyok ott, nincs is halál.

Hazament az Úrhoz. Egész életében hitt Istenben és az Ő szeretetét sugározta szét környezetében.   Végtelen szeretettel teli személyiség, aki saját magát háttérbe szorítva is mindig a másik érdekét nézte. Ahol tudott segített. Tanítónőként a lehető legtöbbet adta át tanítványainak a tudásból a szeretetből, csakúgy mint gyermekeinek, unokáinak és dédunokáinak.   Az egész CSALÁD most szomorúan - várva az újboli találkozást - búcsúzik Tőle.  

Deák Mercédes - In Memoriam     A gyermekkort albumba zártam. . . a sok csínyt, mit sohasem bántam és csodás emlékek végtelen sorát, minek idézni sem tudom már korát. . .   pedig átélem minden nap újra. Vágyódom vissza abba a múltba, ahol még óvón vigyáztál reám. . . mert elveszítettelek idejekorán.   (2012)    

Szerető Apa,Nagyapa,Dédnagyapa aki hosszu türelemmel viselt betegsége alatt is megtudott nevetteni mindenkit. Türelemmel szeretettel nevelte gyermekeit unokáit dédunokáját.  Tanácsai intelemi mindenki számára hasznosak voltak az életben

A gyertya szépen lángol, nem fújja már a bántó szél, A viasztest elolvadt, Valahol új életre kél, A Föld már elengedte, Az égen egy csillag ragyog, Szelíden kérik Őt, és Ő játszik egy régi dallamot.   Lelkünkből szól ez a dal. Örörkre velünk maradsz Őrizzük mosolyodat.