Annyira fáj hogy elsem mondhatom! Nem látom többé s nem is hallhatom. Hiába érzem Őt itt belül élénken kezét felém nyújtva esendőn félénken. Mardos a kín, hogy meg nem menthettelek, s mikor elmentél nem fogtam a kezed.

LEGESLEGJOBB SZOMSZÉD ! ! Egy aranyos, kedves, szorgos, odafigyelő segítőkész ANYUKA volt!   Örökre szívünkbe él, és soha nem felejtjük el.   Még most ment el de máris hiányzik. . . :( " Küzdöttél, de már nem lehet; most átölel a csend és a szeretet. . . "   Végső Búcsút  a Mezőpeterdi köztemetőben tudtok venni, Augusztus 30. 10 órakor. ! ! !

 "Ha ezüstös éjjel felnézel az égre, meglelsz ott is a csillagok szemébe. Ott leszek, ott fent, a messzi végtelenben, S boldogan mosolygok, akárcsak életemben"

Kedves aranyos  család szerető . . szeretni való ember volt! ! örökké a szívünkben él! ! ! ! ! SZERETÜNK! ! ! !

Eszembe jutnak az együtt töltött napok, Fülembe újra megcsendül a hangod! Szinte látom minden mozdulatod, Nem is tudod, mennyire fáj hiányod! Szerető lányod :Évike

" Most felnézek, és kinyitom az eget még egy percre, hogy elmondjam Neked, hogy megnyugtassalak , nem vagyok árva, mert itt vagy velem, a lelkembe zárva, s most én őrizlek, védelek, míg felettem is elszállnak a hűtlen évek. S mielőtt bezárulna az ég, még két szót felkiáltanék, mit ritkán mondtam, azután elengedlek: Gyuszi, szeretlek! "

Feleségem édesapja, nekem kedves apósom volt.

Másképp lenne minden, hogyha velünk lennél, Ha hozzánk szólnál, ha ránk nevetnél. Elvitted a fényt a derűt, a meleget, Csak egy fénysugarat hagytál, az emlékedet. Ez a gyertya most Érted égjen, Ki fent laksz már a magas égben. Ki vigyázol ránk odafentről, S lelkünkhöz szólsz a végtelenből.

Szerető férj, testvér. fiaira büszke édesapa , akit korán ragadott el az élettől gyógyíthatatlan betegsége. Emlékét szívünkben örökké őrizzük. Szerető családja .                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                Álmodtunk egy öregkort, csodásat és szépet, de a kegyetlen halál mindent összetépett. Csoda volt, hogy éltél és bennünket szerettél, nekünk nem is haltál meg csak álmodni mentél. Egy reményünk van mi éltet és vezet , hogy egyszer majd találkozunk veled. "

Hosszan tartó betegség után hagyta itt szerető családját!   Élete valahol véget ér, a szíve már nem dobog, Fekete föld mélyén örökre megnyugodott.   Nyugodj Békében.    

világ legjobb növére. Búcsuznak töle szeretei és párja sasa.