"Csak az hal meg, akit elfelednek! "

Elment egy lélek ma ismét a Földről Kit szívünk többé el sosem feled Csendesen figylesz ránk már odafentről Legyen helyettünk: Isten Veled!

 

"Virágerdő sűrűjében, pihen egy szív csendesen, Rég nem dobbant családjáért, messze vitted Istenem. Álmainkban találkozunk, lelked vár ránk odafent, Hol uralkodik a hit, Békesség és szeretet, Telhetnek a hónapok, múlhatnak az évek. Mi örökké szeretünk és nem feledünk TÉGED! Ha egy könnycsepp gördül végig az arcunkon, Az azért van, mert szeretünk és hiányzol nagyon! ! ! A hit, a remény, a bizakvó tudat cserben hagy, s csak egy kép marad, Melyet örökre megőrzünk a szívünkben, mert az emlékek azok, amit még az idő sem vehet el! ! "

sárguló falevelek csak lassan hulljatok, egy drága édesanya fekszik alattatok!

      "Látván sírhelyed, szememen könnyeket ereszt. Utoljára akartam mondani, hogy SZERETLEK, de már nem volt idő, elhagytál minket. Ha kívánhatnék egyet, az lenne: Bár láthatnám ragyogó szemedet. Mikor megtudtam, hogy már nem látlak többet, nagyon távol éreztem magam tőled. Én mindig szeretlek téged s felejteni nem foglak, ígérem! Te még most is velünk vagy, s szállsz a gondolatomban. Ha itt lennél, ezt mondanám: Örökké szeretlek édesapám! "     Szívünkben Örröké Élni Fogsz