Nyugodjék Békében Örökké a szívűnkben fogsz Élni!

Mély fájdalommal tudatjuk, hogy Drága Szerettünk Nagymarosi Lajos volt Épfú, Délviép, Pkzrt dolgozója ( buszvezető) hosszan tartó betegsegben elhunyt :( Temetése 2016.04.06.-án szerdán  a marócsai temetőben lesz. A gyászoló család!

 

 

" Nem múlnak ők el, kik szívünkben élnek, Hiába szállnak árnyak, álmok, évek. Ők itt maradnak bennünk csöndesen még, Hiszen hazánk nekünk a végtelenség. Emlékük, mint a lámpafény az estben, Kitündököl és ragyog egyre szebben És melegít, mint kandalló a télben, Derűs szelíden és örök fehéren. Szemünkben tükrözik tekintetük még S a boldog órák drága, tiszta üdvét Fölissza lelkünk, mint virág a napfényt És élnek ők tovább, szűz gondolatként"

A legnagyobb harcos voltál! Egyedül mentél végig az úton. Nem hivtál hogy baj van .  . . Csak tűrted egyedül a megpròbáltatásokat!! 

Egy nagyszerű apa, nagyszerű társ és nagyszerű barát. . . Aki csak ismerte mindenki szerette, ha segítség kellett, Ő mindig ott volt, ha meg kellett csinálni valamit, Ő mindenhez értett, ha nem tudtál valamit, Ő mindenre tudta a választ. . . Három dolgot szeretett életében az egyik a családja, a másik a labdarúgás és a harmadik a horgászat. Amíg csak élt a családjáért élt, életét nekik szentelte. Visszavonulásái g játékvezetőként tevékenykedett, majd később minden idejét a tóparton töltötte. Rengeteg barátja volt a tóparton, szinte mindenki ismerte. Sajnos a sors nem engedte meg, hogy nyúgdíjas éveit kiélvezze és nyugodtan pihenhessen a tó partján. A végzet is itt érte. Ezen a tavaszi napon megfogta a két halát, hazaindult a zsákmánnyal, majd az autója mellett összeesett. Ekkor még a gyorsan kiérkező mentősök újra tudták éleszteni és a korházba szállították. Sajnos azonban a gyors ellátás ellenére mély kómába esett, ahonnan már nem volt visszaút. Öt nappal később feladta a szíve a kűzdelmet. Miért mindig a jók mennek el? . . . .

ő A kincsem