Gergő Humoros, vidám jó természetű! Szeretetre méltó, jó testvér , gyermek, barát volt! Vétlen utasként érte az autó baleset. Kecskemét - Hetényegyháza között.  2009 06 05 13:35  

Torma János  (becenevén Zsiga) 1953.12.12  szőnyi születésű, gönyűi később életének utolsó szakaszában pedig már szabadbattyáni lakos, hosszú,  keserves szenvedést követően, egy szerencsétlen baleset szövődményei miatt,  minden igyekezet ellenére életét vesztette, 2019.05.04 - én Székesfehérváron a Szent György kórházban. A temetés részleteiről a család később ad tájékoztatást. Az első gyertyát unokája, Alexandra gyújtotta szeretett nagyapja emlékére.

" A múltba visszanézve valami fáj, valakit keresünk, aki nincs már. Nélküled szomorú az élet, és még most sem hisszük el, hogy többé nem látunk Téged. "

Apa és kisfia örökre együtt. Péter 1961.02.08-2023-01.29 Dominik 2010.02.19-2014.02.18 Ez a kisfiú rövid élete során mindenkinek csak adott. Mosolyával elbűvölt mindenkit. Sajnos Ő nagyon keveset kapott az élettől pedig sokkal- sokkal többet érdemelt volna.  Gyors széllel tünt el egy gyengéd lehelettel,nem tolakodóan, hanem szerényen, amilyen ő maga volt.Mint egy kis pillangó,mely odaül ahol éppen tetszik neki,azután elrepül örökre mintha soha nem is létezett volna.     "Bennem él egy arc, egy gyönyörű tekintet egy simogató kéz, egy mosoly, mit soha nem feledek bennem él a múlt, egy végtelen szeretet amit tőlem soha senki el nem vehet ez a reményem, mely éltet és vezet, hogy egyszer majd találkozom veled. "     "Ne fájjon nektek, hogy már nem vagyok. Hiszen Napként az égen Nektek ragyogok! Ha szép idő van, s kék az ég. Jusson eszetekbe sok szép emlék. Ha rám gondoltok, soha ne sírjatok. Inkább a szép dolgokon kacagjatok! Ha telihold van, az értetek ragyog. S azt jelenti, hogy boldog vagyok. Ha hullócsillag száll az éjféli égen. Akkor mondjatok egy imát értem! Én is imát mondok majd értetek, hogy boldog lehessen szívetek. Ha rám gondoltok, soha ne sírjatok, hiszen a szívetekben jó helyen vagyok. . . "       "Csak néztelek, ahogy az ágyadban fekszel Kezed, kezemben nyugodott. . . Búcsúztál, csak akkor én még nem hittem. . . Tudtam, hogy már nem tehetek semmit, itt már kevés a szeretet. . . A test feladta a harcát, s a lélek szabadon repülhet. . . Elindultál azon a magányos utolsó úton, amely a felhők közé vezetett Ahol a sóhalyok csenddé szelidülnek, és megpihennek a fáradt szívek. Elengedem hát azt a kezet, amelynek én adtam nemrég az életet. "               "Ez a legszentebb kötelezettségek egyike, amellyel a barátok, a családtagok tartoznak egymásnak. Nem hagyják kialudni az emlékezés lángját, így aztán, ha valaki meghal, nem tűnik el azonnal és nyomtalanul a világból, valamilyen szinten tovább él, legalábbis addig, amíg azok élnek, akik szerették. Az ilyen emlékezés fontos fegyver az élet zűrzavarai és a halál ellen, ez biztosítja a folyamatosságot a generációk között, hozzájárul a rendhez és az értelemhez. "    

Csodálatos apa, nagyapa és barát.  ,,Csak akkor  hiányzol , amikor lélegzem!"

Apusom! Nem ezt igérted nekem, hogy itt hagysz ilyen korán! ? Miért? ? Erre nem kapok már tőled választ soha!  Bárhová is sodor az élet, bàrmi is történjen a szivemnek  egy darabja mindig csak a Tied lesz! Hiányzol!  

Búcsú nélkül mentem el én tőletek, nem búcsúzom, ma is élek köztetek.