A legtisztább ember volt akit valaha ismerhettünk. Ő a legfényesebb csillag az égen. Nyugodj békében drága Isikénk!

Szörnyűség,ami történt. Egy hálás gyermek,egy megbízható testvér,egy nagyszerű feleség és társ,egy gondos és szerető anya,egy jóbarát.. ez mind és még ennél sokkal több veszett el a világból az ő távozásával!!! Nyugodjon békében !!!

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                              

Egyetlen drága férjem aki igazi hű társam volt,akinek a családja volt az éete.

Elmentél és a világ szegényebb lett!! Tiszta szívű ember voltál itt a földön,tiszta lelkű ANGYAL lettél az égben!! Nyugodj Békében!!

Hogy mit tudott, a mi kicsi tulipánunk? Mert sokmindent tudott, amit egyikünk sem: tudott olyan szívbőljövően játszani, ahogy egyikünk sem, tudott egyszerre   boldogan kacagni s közben kicsi lábával szigorúan toppantani, ahogy egyikünk sem, tudott tiszta szívvel odaadni bármit, amit egyikünk sem, tudott úgy bocsánatot kérni, ahogy egyikünk sem, tudott az igazáért a végsőkig kűzdeni, ahogy egyikünk sem, tudott egyszerre ötfélére figyelni, ahogy egyikünk sem, sokszor tudta, mire gondolunk, ahogy egyikünk se, tudott gyerekebb lenni a gyereknék és felnőttebb a felnőttnél, ahogy egyikünk sem. . . Zabolátlan kiscsikó, nyári hőségben hirtelen vihar, cikázó villám derült égen. . . Sokmindenre tanított minket: türelemre, nyitottságra, a most és itt fontosságára, kitartásra, vidámságra, hogy az életet élni kell minden pillanatban. . . Feladatokat is állított elénk: nem elég szeretnünk és úgy szeretnünk, ahogy van, meg kellett találnunk a szeretetnyelvet, hogy értsük ő mitől érzi, hogy szeretik. És úgy gondoljuk, megtaláltuk. Megtaláltuk a kulcsot. Használtuk. S a zabolátlan kiscsikó már magát zabolázta, a hirtelen vihar fuvallattá szelidült, a cikázó villámmal már nem járt mennydörgés. . . Szívünkbe égette magát örökre. Nem ment el, valójában itt van a szomszéd szobában. . " Ne jöjj el sírva síromig, Nem fekszem itt, nem alszom itt; Ezer fúvó szélben lakom Gyémánt vagyok fénylő havon, Érő kalászon nyári napfény, Szelíd esőcske őszi estén. Síromnál sírva meg ne állj; Nem vagyok ott, nincs is halál. "

24 éves korában tragikus hirtelenséggel eltávozott közülünk. . Itt hagyta szeretteit, akik soha nem feledik őt. :( Szeretetre méltó gyerek volt. Nyugodj Békében! Örökké szeretni fogunk!

    BENNED ÉLEK Amikor árnyamat felissza a nap, Keress meg engem a nagy fák alatt, A hulló levelek mesélnek neked, Amikor majd én már nem leszek. Látni fogsz és hallod a hangomat, Símogasd meg majd akkor az arcomat, Mert általad, benned élek tovább, Én sem élhetnék ha te nem volnál, De amíg te élsz én is itt leszek, Mindent itt hagyok, semmit nem viszek, Tied marad az ölelés, tied a szívem, Ezt nem veheti el tőled már senki sem, És a szemedet majd bármikor behunyod, Mint a mesében én azonnal itt vagyok, És vigyázok rád amíg van benned élet, Mert amióta nem vagyok, már benned élek.       / Grigo Zoltán/ "Ott vagy most már, ahol senki se lát.  Ott vagy most már, ahol semmi se fáj.  Ott vagy ahol már nincsenek kérdések.  Ami utánad maradt színtiszta érzések.    Gondolatban sírodnál, suttogom a neved.  Gondolatban sírodnál, megfogom a kezed.  Gondolatban azt kívánom, hogy legyél itt velem.  És Te ott vagy, mert érzem, hogy szorítod a kezem.    S ha majd én is egyszer lecsukom a szemem.  Ne fájjon már semmi, csak Te legyél ott velem.  Ne sírjon az, ki akkor nem jöhet még velem,  Mert aki utánam jön, annak majd én nyújtom a kezem. "    "Köszönjük, hogy éltél és minket szerettél,   Nem hagytál itt minket csak álmodni mentél.   Szívünkben itt él emléked örökre,   Ha látni akarunk, felnézünk az égre.   Csillagok útján utazol tovább,   Ott várj ránk, ha a mi időnk is lejár. "      Ne sírj, mert szeretsz engem!  A halál nem jelent semmit. Csupán átmentem a másik oldalra. Az maradtam, aki vagyok, és te is önmagad vagy. Akik egymásnak voltunk, azok vagyunk mindörökre. Úgy szólíts, azon a néven, ahogy mindig hívtál. Beszélj velem, ahogy mindig szoktál, ne keress új szavakat. Ne fordulj felém ünnepélyes, szomorú arccal, folytasd kacagásod, nevessünk együtt, mint mindig tettük. Gondolj rám, kérj, mosolyogj rám, szólíts. Hangozzék a nevem házunkban, ahogy mindig is hallható volt. Ne árnyékolja be távolságtartó pátosz. Az élet ma is olyan, mint volt, ma sem más. A fonalat nem vágta el semmi, miért lennék a gondolataidon kívül. . . csak mert a szemed nem lát. . . Nem vagyok messze, ne gondold. Az út másik oldalán vagyok, lásd, jól van minden. Meg is fogod találni a lelkemet, és benne egész letisztult szép, gyöngéd szeretetemet. Kérlek, légyszíves. . . ha lehet, töröld le könnyeidet és ne sírj azért, mert annyira szeretsz engem.              Szent Ágoston