ELMENTÉL OTTHONRÓL, NEM GONDOLTÁL ROSSZRA, SZERETTEIDHEZ SOHA TÖBBÉ NEM TÉRTÉL VISSZA. A TE SZÍVED NEM FÁJ, DE A MIÉNK VÉRZIK, MERT A FÁJDALMAT CSAK AZ ÉLŐK ÉRZIK.

.

  "Volt valaki,kit nagyon szerettem De már nincs velünk,elvesztettem. Azt a kedves szívét nem feledem soha Az élet lehet bármilyen mostoha. Szeme volt a jóság,őszinte csillogás Érzékeny lelkében sok volt az aggódás. Gyerekei,unokái iránt végtelen volt szeretete Tele volt féltéssel,aggódással az ő arany szíve. Ha valami fájt nekem,velem szenvedett Ha boldognak látott,együtt örvendett Sírt,ha sírni látott,megvigasztalt,ha valami bántott. Arca sugárzott,melybe az idő jócskán beleszántott Mosolya gyengéd volt,melyet felém árasztott. Élénken él bennem e sok szép emlék róla Próbálok nem gondolni a rosszra csak a jóra. Mert ő egy jólelkű asszony volt Ha valami bántotta nem nagyon szólt. Mától az égből figyeli lépteinket És hogy az élet szép arra sugall minket Tovább kell menjünk s éljük életünk... De vele elveszett valami örökre belőlünk. Jutalma legyen örök boldogság a mennyekben Maradjon meg emléke mindannyiunk szívében. Ő nem más,mint az én Drága,jó Nagymamám Aki már az égből mosolyog le rám..."

 Édesapám emlékére Volt egy ember, akit nagyon szerettem, de a mai napon örökre elvesztettem. Nem tudom elfojtani a sírást. Ő volt az én egyetlen édesapám. Uram, miért vetted el őt tőlem? Te is tudod, hogy mennyire szenvedem. Ráadásul még ezzel is kínzol. Így ezer éven át a könnyem csordul. Fontos volt és lesz Ő énnekem. Ő már nem láthatja majd a kedvesem. Édesapám, vigyázz majd reám! Ne hagyd, hogy megemésszen a magány. 58 év oly kevésnek tűnik, de az is. Nem jó, mikor elveszítünk valakit. Fáj a szívem, szinte meghasad. Édesapám emléke örökre megmarad.

 Nagyapám emlékére Nagyapám szemében a néma búcsú,  Eljött az utolsó óra a végső búcsúzás.  Már látom a halált,  itt van közel hozzá és hozzám.  Küzdök, harcolok ellene de értelmetlenül.  Itt van, megfogja csontos két kezével  Nagyapám hideg kis kezét.  Hívja és nagyapám megy, muszáj mennie  Én nem tarthatom vissza Őt.  Sírok, toporzékolok és űzöm a halált,  nem akarom engedni nagyapám  Neki itt a helye velem,  hogy apám helyett, apám legyen.  Szeressen! És Én? Én imádjam Őt,  gondozzam, velem legyen.  ...de sajnos a halál erősebb nálam,  Én vézna két karomnál  erősebb csontos két keze.  Így elvitte Őt a nagyapát  és helyette hagyta a fájó magányt.

Nem vársz már minket ragyogó szemekkel, Nem örülsz már nekünk szerető szíveddel! De egy könnycsepp szemünkben érted él, Egy gyertya az asztalon érted ég! S bennünk él egy arc, egy végtelen szeretet, Amit tőlünk soha senki el nem vehet! Telhetnek hónapok, múlhatnak évek Szívből szeretünk, s nem feledünk TÉGED ! ! !

Nagylókon élt az én Drága mamám, aki nagyon sokat jelentett Nekem. Minden nap eszembe jutsz MAMA, és kimondhatatlanul nagyon HIÁNYZOL!! Köszönjünk, hogy éltél és minket szerettél, nem hagytál itt minket, csak álmodni mentél. Szívünkben itt él emléked örökre, ha látni akarunk, felnézünk az égre. A csillagok közt utazol tovább, ott várj ha a mi időnk lejár. Megpihent szíved, szemed álomba merült, felszállt a lelked, angyalok közé került. Angyalként jössz hozzánk, éjjel csillagként ragyogsz, igaz nem látunk, de tudjuk, fentről mindíg ránk mosolyogsz! SZERETLEK!!!!! Mamától: "Ne fájjon nektek, hogy már nem vagyok, hiszen Napként az égen Nektek ragyogok! Ha szép idő van, s kék az ég, jusson eszetekbe sok szép emlék. Ha rám gondoltok, soha ne sírjatok, inkább a szép dolgokon kacagjatok! Ha telihold van, az értetek ragyog, s azt jelenti, hogy boldog vagyok. Ha hullócsillag száll az éjféli égen, akkor mondjatok egy imát értem!Én is imát mondok majd értetek, hogy boldog lehessen szívetek. Ha rám gondoltok, soha ne sírjatok, hiszen a szívetekben jó helyen vagyok..."

Az én sárkányom feladta a küzdelmet a kegyetlen sorsával szemben ....🌿Elment... Akiket a legnehezebb szeretni, azoknak van a legnagyobb szükségük a szeretetre..... Büszkén meghalni, amikor már nem tudunk büszkén élni. Szabadon, megfelelő időben választani a halált, derűsen, örömmel, gyermekek és tanúk körében: amikor lehetséges még a valódi búcsú, amikor jelen van még az, aki búcsúzik. Friedrich Nietzsche  

" Nem akkor hal meg az ember mikor lehunyja szemét. Hanem mikor elveszti igaz szerelmét"   " Ha tudtam volna, hogy utoljára lép ki az ajtón, szorosan átöleltem volna, hogy ne hagyjon itt. Ha tudtam volna, hogy utoljára mosolyog én rám, visszamosolyogtam volna rá én is csendesen és némán. Ha tudtam volna, hogy utoljára hallom a hangját, figyeltem volna Rá, hogy halljam, ha érzem a hiányát. Ha tudtam volna, hogy utoljára kér lehetetlent, még ha tudom is, hogy hiába, megtettem volna mindent. Ha tudtam volna, hogy ez lesz az utolsó álma, vigyáztam volna, hogy nyugodtan még tovább álmodja. Ha tudtam volna, hogy ez lesz az utolsó napja, higgye és tudja, hogy szeretem, arra kértem volna"   Gyújtok egy gyertyát és gondolok rád, Bárcsak itt lennél, bárcsak tudnád. . . Olvad a viasz, a kanóc leég, Lelkemben bánat s a szívem sötét. A kezed már sohasem foghatom. A szemeidbe már sohasem nézhetek. . . De senki sem veheti el az emlékeket. EGY KÖNNYCSEPP CSORDUL VÉGIG AZ ARCUNKON . . . AZÉRT VAN  MERT SZERETTÜNK ÉS HIÁNYZOL NAGYON ! ! ! ! !

A világon Ő volt a legcsodálatosabb ÉDESAPA, férj, nagypapa, após és testvér!   Jó barát ! Nagyszerű munkatárs!   Szeretni való ember volt!       Nyugodj békében Papika!     "Ha egy könnycsepp gördül végig az arcunkon, Az azért van, mert szeretünk és hiányzol nagyon. " Addíg vagy boldog míg van ki szeret,   aki a bajban megfogja a kezed,   s, hogy milyen fontos is volt neked,   csak akkor érzed ha nincs már vele d!   Arra gondoltam, elutaznék az égbe,   Oda, abba a távoli messzeségbe.   A mennyország kapuján bekopognék halkan,   Hátha lenne valaki, ki segíthetne rajtam.   Kinyitná az ajtót egy meseszép Angyal,   Bőre hófehér, ruhája átszőve arannyal.   Vállain szárnyak, glória a fején,   Angyal ő valóban, Isten mezején.   Megkérdezné tőlem: Hát te honnan jöttél?   Hisz még élsz, itt mit keresnél?   Elmondanám neki, hogy a szív szavát követtem,   Mert ideköltözött, kit oly nagyon szerettem.   Nem bírom már nélküle, csak látni szeretném,   Könnyes szemmel magamhoz ölelném.   Megcsókolnám, arcát, kezét, lépte minden nyomát,   Csak hadd lássam egy percre csodás mosolyát.   De az Angyal így szól: Menj haza,   Kit szerettél, már itt az otthona.   Látni fogod Őt, csak hunyd le szépen szemed,   S akkor biztos, hogy rögtön észreveszed.   Azóta én csukott szemmel járok,   Mindennél szebb az, amit így látok.   Mert már Ő is egy meseszép Angyal,   Bőre hófehér, ruhája átszőve arannyal!       Aranyosi Ervin: Emlékezz a szépre Mikor gyászolsz átérzed a fájó veszteséget, a pusztulást, mely szívedbe mélyen beleégett. Lelkedbe, mint dögkeselyű mar bele a bánat, nem is tudtad, hogy van érzés, mely ennyire fájhat. Ám szerettünk elvesztése gyötrőn tanulságos. Ha megérted, értelmet nyer, s talán megnyugvást hoz. Valójában az élete neked volt ajándék, s nem az őrjítő fájdalom volt vele a szándék. Ne a halálára gondolj, hisz többet ért léte! Gondolj inkább a szívednek szép szeretetére, amit Ő irántad érzett, s amit tőle kaptál. Lelki fejlődésed útján általa haladtál. Emlékezz hát szeretettel, emlékezz a múltra, - együtt megélt szép percekre, együtt bejárt útra! Emlékezz a szeretetre, amit kaptál tőle, s a szívedbe, az ÉLETÉT, vésd bele örökre!        

, , Oly nehéz a családi házba bemenni , Egy édesapát hiába keresni. Üres , és szomorú nélküle az otthonunk, Rég nem halja már örömünk, bánatunk. Üres , és csendes nélküle a ház, Hiányzik nagyon az ÉDESAPÁNK. Ráborul a hidegsír, a temető csendje , Fájó szívünkben élni fog örökre . Mert az Édesapák nem halnak meg, Csak szívük pihen  mindörökre . "

Hiányzik az érzés, egy szó, egy élet. . hiányzik minden, mi körülölelt Téged! Kedves melegséged, óvó karjaid, szemed fénye, mosolygó ajkaid! Te azért szerettél mindig, aki vagyok, amit Te adtál, mástól nem kaphatok! Az égre nézek, hol egy csillag ragyog, tudom, őriznek Téged az angyalok. Elmentél messzire, távol a világtól, de szívemben emléked örökké lángol! Perzselő tüze sokszor meg- megéget, teremtőm óvd Őt, csak erre kérlek! Halálod megtörte szívemet, örökké őrzöm drága emléked! Kegyetlen volt a sors, hamar elvett tőlünk, de szíved emléke örökre itt marad közöttünk. Örök az arcod, nem száll el szavad, minden mosolyod a lelkelmben marad! Szeretni foglak Örökké! <3             Már csak álom vagy, de álmaim közül a legszebb. Csodaszép szemeid elbűvöltek, mosolyod átmelegítette lelkemet. Őszinte ölelésed feledésre bírta gondjaim és forró csókjaid felejthetetlen pillanatok lettek. Minden mi te voltál és aki melletted lehettem, ma már csak emlék a szívemben. Melletted boldogságra leltem, mely új erőt adott és tudatta, hogy Te vagy a mindenem. . . ! Engedd, hogy őrizzem gyönyörű álmodat, hogy Veled maradjak, ha ránk talál a pirkadat. . .  Angyali mosol yod álmaimban ébred, s Te benne vagy azokban, ugyanúgy, ébren. <3       Szívemben mindig ott élsz, lelkemnek már része vagy. Nem számit most a távolság,   Magad vagy bennem a gondolat.   Virág és gyertya kezemben,  bennem csak halk sóhajok, egy- egy gyertyát gyújtok,  lángjába én is beleolvadok. Melegség járja át a szivem, érzem szinte közelségedet.   Lassan becsukom szemem,  oly jó hinni, itt vagy velem! Sirodra teszem a virágot,  a szél zúgását hallgatom,   nyugodjon békében lelked,  örökké hiányozni fogsz! ! ! ! !       Soha el nem múló szerelem, ez a Mi kincsünk! <3      

Nem búcsúztál csak elmentél.Fájó szívünk fel-fel zokog érted, örökké szeretünk nem feledünk téged 😭😭😭🖤🖤🖤💕💕💕❤️❤️❤️

Az én fiam elment, akit szerettem. Az én fiam volt a mindenem. Búcsú nélkül itt hagyott. Utána csak üresség maradott. Láttam Őt nevetni boldogan. Hallottam a legszebb szavakat. De elment, s a szívem megfagyott. Az én fiam meghalt, akit szerettem. Az én fiam magával vitte mindenem.