Ülj le egy percre, S gyújts egy gyertyát. Gondolj most arra, ki fentről vigyáz rád. A halállal a létnek nem szakad vége, Emlékezz rá, S veled marad örökre!     / Nyugodj Békében /   Szerető feleséged, Julika Szerető Lányod, Hajni Szerető lányod, Juli / Csucsu / Szerető unokáid, Ivett, Balázs, Máté,  

"Ne jöjj el sírva síromig, Nem fekszem itt, nem alszom itt; Ezer fúvó szélben lakom Gyémánt vagyok fénylő havon, Érő kalászon nyári napfény, Szelíd esőcske őszi estén, Ott vagyok a reggeli csendben, A könnyed napi sietségben, Fejed fölött körző madár, Csillagfény sötét éjszakán, Nyíló virág szirma vagyok, Néma csendben nálad lakom A daloló madár vagyok, S minden neked kedves dolog... Síromnál sírva meg ne állj; Nem vagyok ott, nincs is halál." Mary Elizabeth Frye  

  "Köszönjük hogy éltél és minket szerettél, Nem hagytál itt minket, csak álmodni mentél. Szívünkben itt él emléked örökre, ha látni akarunk, felnézünk az égre. Csillagok útján utazol tovább, Ott várj ránk, ha a mi időnk is lejár. "

ÉDESAPÁM

Drága anyukám az én örző Angyalom.

 

Ő volt a Bátyám!

Ismeretlenül, de hatalmas szeretettel gyújtom ezt a gyertyát. Legyen Neked könnyű a föld! Nyugodj békében! (Miss Hungary szépségkirálynő 2007)

" Ne fájjon nektek, hogy már nem vagyok. Hiszen Napként az égen Nektek ragyogok! Ha szép idő van, s kék az ég. Jusson eszetekbe sok szép emlék. Ha rám gondoltok, soha ne sírjatok. Inkább a szép dolgokon kacagjatok! Ha telihold van, az értetek ragyog. S azt jelenti, hogy boldog vagyok. Ha hullócsillag száll az éjféli égen. Akkor mondjatok egy imát értem! Én is imát mondok majd értetek, hogy boldog lehessen szívetek. Ha rám gondoltok, soha ne sírjatok, hiszen a szívetekben jó helyen vagyok. . . " Köszönjünk, hogy éltél és minket szerettél, Nem hagytál itt minket, csak álmodni mentél, Szívünkben itt él emléked örökre, Ha látni akarunk, felnézünk az égre. Bíztunk az életben, hittünk a gyógyulásban, De ha már abban nem, legalább a csodában. Csoda volt, hogy éltél és minket szerettél, Nem haltál meg, csak álmodni mentél. Drága Édesapám! " Annyira fáj, hogy el sem mondhatom! Nem látom többé, s nem is hallhatom. Hiába érzem őt itt belül élénken, kezét felém nyújtva esdőn, félénken. Mardos a kín, hogy meg nem menthettelek, s mikor elmentél nem fogtam a kezed. "  

Ők a nagyszüleim. Gyermekeik, és unokáik. Szeretlek benneteket, és büszke vagyok rátok. Tovább éltek a leszármazottakban. Nagypapa, Nagymama, Nagybátyám Nándi bácsi, Nővérem Irénke, Öcsém  Ferike, Unokahúgom Erzsike, Bözs i néni, Unokaöcsém Jocó, Anyám Irén, Keresztanyám Margit, Nővérem Sarolta, Nagybátyám Lali bácsi.

  "Velem vagy a Napfényben, Velem vagy az esőcseppben, a harmatban, a hóesésben. . . . . Nem foghatom már a kezed, örök álom zárja le a szemed. Minden nap itt vagy, még ha csak egy percre is csupán, de szeretetem elkísér égi utad során. "