Csendesen érkeztél, csend volt, mikor mentél Csendben ölelt Téged át betegséged, Csend volt szobádban, s haltak meg a remények. Csendesen, sírva borultunk ágyadra, Csókokat leheltünk forró homlokodra. Csendben simogattuk elsápadt arcodat, De a hajnal lassan, elvitte álmodat. Csend zúgott fülünkben, fájt minden gondolat, Mikor csendes lett a sóhaj, mi elhagyta ajkadat, Csendesen vitted el végső gondjaidat. Csendben, vágyunk látni még mosolygásod, Csendben, megyünk Hozzád majd meglátod, De addig csendben megszakad a szívünk, Drága Béci szeretünk és sohasem feledünk.

" Nem múlnak ők el, kik szívünkben élnek, Hiába szállnak árnyak, álmok, évek. " " Egy szál virág, egy gyertya szál, egy fénykép, amin mosolyogsz ránk. Emléked örökké itt van velünk, amíg élünk Te is itt élsz velünk. "

 

Sosem fellejtünk el Apa!   "Istenem súgd meg neki halkan, lágyan szólj hozzá, hogy ne zavarjam. Álmomban keressen meg engem, még egyszer lássam, hadd öleljem. Nem szólnék róla, tönkretesz a bánat, csak hadd lássam még egyszer drága Apukámat. Had legyen nekem ez a legszebb álmom, Remélem tudja, hogy én minden nap várom. . . "

Drága apukám. Nagyon szeretünk, és már most hiányzol nekünk.

Életvidám, szép csinos, kedves és derüs teremtés volt. Tele volt tervekkel ambicióval, de a sors közbe szólt agyvérzést kapott és megtért teremtőjéhez.

"Megállt egy szív, amely élni vágyott, Pihen az áldott kéz, amely dolgozni imádott, Néálküled üres és szomorú a házunk, Nem hisszük el, hogy tégedet hiába várunk" 3 kisgyermekedet hagytad itt árván, s nem láttad felnőni az unokáidat sem sikerült az életben megismerni. Elmentél korán, s itt hagytál minket remélem boldog vagy odafenn az égben! " Egy könnycsepp legördül az arcomon, s az azért van, mert hiányzolnagyon! A hiányod megszokni soha se fogom, mert itt élsz a szívemben, s ez jó nagyon. Hogyha sírodnál szomorú fűzfa volnék, alkonyatkor szépen rád hajolnék, S füledbe súgnám altató mesémet, és százszor elmondanám, hogy mennyire SZERETLEK! "

Ervin jó kollégánk volt. Értékes, kedves, okos, aranyos, jó ember. Humora, vitalitása mindenkit lenyűgözött környezetében. Igazi "kisgavallér". Nyomdász, színész, csontfaragó népi iparművész. Emlékét örökké őrizzük. "Nem múlnak ők el, kik szívünkben élnek, Hiába szállnak árnyak, álmok, évek. Ők itt maradnak bennünk csöndesen még, Hiszen hazánk nekünk a végtelenség. Emlékük, mint a lámpafény az estben, Kitündököl és ragyog egyre szebben És melegít, mint kandalló a télben, Derűs szelíden és örök fehéren. Szemünkben tükrözik tekintetük még S a boldog órák drága, tiszta üdvét Fölissza lelkünk, mint virág a napfényt És élnek ők tovább, szűz gondolatként." (Juhász Gyula: Consolatio) TEMETÉSE: 2016. 07. 29. péntek, 12 óra. Debrecen, Köztemető 2. sz. ravatalozója, görög katolikus szertartás szerint.

Édesanyám 2008. április 3-án meghalt. Nagyon hiányzik.