Egy olyan embertől, baráttól, testvértől, fiútól veszünk fájó búcsút kinek arcán nem volt nyoma szomorúságnak csak a vidámságnak! Velünk volt , van és lesz mindig amikor csak rá gondolunk és úgyan úgy velünk fog nevetni és mulatni mint ezt földi létében tette! Ezzel a kis formasággal, tiszteletemet és szeretetemet fejezem ki gyermekkori barátomnak és együttérzésemet a családjának! Mindig jó barát voltál Danikám óvóda óta! Nem felejtem el a sok jót és vidámságot mit veled átéltem 17 év alatt! Szeretlek Testvér emléked bennünk él örökre! Oda fennt találkozunk!

Ballai Erzsébet: Nagymamám emlékére Az én nagymamám erős volt és egyben gyenge. Tiszta és ártatlan volt az ő lelke. Aki a mai napon eljutott a mennybe. Elment tőlünk nagyon messze, És ki tudja, hogy a temetés elég lesz- e? Ki tudja, elég lesz annyit mondanom neki: sajnálom? Hogy nem kértem tőle bocsánatot, már most bánom. Bánom, hogy vannak ki nem mondott szavak. Most szívem fölött nyugszik egy fekete szalag. Ő már szemét örökre lehunyta. Nyíljon meg jó lelke előtt a mennyország kapuja! Most - bár későn - már tudom, hogy szeretem. Most, hogy nincs velem, már tudom: kell nekem. De már túl késő - könnyekben van a szemem. Soha nem felejtettem el, miket mondott nekem. Soha nem felejtem el biztatását, Vagy néha igazságos szidását. Nem búcsúztam el, nem mondtam, hogy: viszlát. Pedig tudom: nemsoká sír fedi Az ő gyenge hamvát. E verssel búcsúzom tőled, drága nagymamám, E verssel kérem, hogy ne haragudj reám! Lehet, hogy nem voltam méltó szeretetedre, De mindenről te jutsz majd az eszembe. Drága lelked nyugodjon békébe, Maradjon meg szívedben unokáid emléke!

Férjem, nagyon hiányzik. Nyugodj békében!   Szívünkben örökké élni fogsz! ! !

Unokatestvérem!   Nyugodj békében!   Szívünkben örökké élni fogsz! ! !

SOHA nem feledünk, nagyon szeretünk. Lányaid <3

A lélek és az emlék örök, csak az hal meg akit elfelejtenek.

 

Az Élet rövid, sajnos véget ért ezért szívünkben tovább Élsz! ! Hiányozni fogsz! !

Apám 72 évet élt. Született Alatyánban. Kitanulta az asztalos mesterséget. Felkerült Budapestre, majd megismerte Anyámat. 1945 májusában összeházasodtak . 2 gyermekük született. Apám a MÁV- nál az I. Vasuti Főosztályon dolgozott. 1960 években mikor a vasut 100 éves lett, elkészitette az " Emlékalbumot" azokról a mozdonyokról, amelyek Magyarországon voltak. Sok munkájába került, hogy az összes mozdonyt felkutassa. Nyugdijas éveit a Közlekedési Múzeumba dolgozta. Majd szívproblémai miatt  itthagyott bennünket. Én nagyon Apás voltam és még mindig nagyon hiányzik. Szívemben örökké él. Soha nem felejtelek el Apukám!

"Köszönjük hogy éltél és minket szerettél, Nem hagytál itt minket, csak álmodni mentél. Szívünkben itt él emléked örökre, ha látni akarunk, felnézünk az égre. Csillagok útján utazol tovább, Ott várj ránk, ha a mi időnk is lejár. "     Esős őszi délután örökre elment az én anyám. Nem intett búcsút, csak csendben itthagyott. Hiába kértem nem válaszolt.

 

 

A legjobb ember és édesanya a világon