Te elmentél,   de mindig velünk leszel, szívünk  zegzugában soha el nem veszel. . . Álmunkban jössz , mi boldog könnyel kelünk, s tudjuk , mindig itt leszel velünk . . "   Nyugodj békében...

 

 

:' ( olyan korán elvettek tőllem, alig emlékszem Rád. . . :' ( Azt a kevéske emléket mélyen a szívemben őrzöm, míg csak élek! Nagyon- nagyon szeretlek és hiányzol Apa! ! !

 

Elmegyek, mert el kell mennem. . . Az elválás nagyon nehéz. . . belátom! Szólítottak, nincs mit tennem. . . Isten veled földi élet. . . s családom! Elmegyek, mert el kell mennem. . . Hogy elköszönni sem tudtam. . . sajnálom, Tudjátok, kiket szerettem A síron túl is örökké. . . imádom! Elmegyek, mert el kell mennem. . . Vár rám az ismeretlen. . . hosszú álom? Míg éltem szívem és lelkem Néktek adtam. . . hát ne fájjon halálom!

Fájó szívvel búcsúzunk apukánktól .   Szeretett gyermekei Erika, Szilvi és Lackó   Elmentél pedig sok dolgod lett volna még Megtölteni szépséggel a családod életét Elmentél és veled együtt a remény De lelkünk egy darabja utadon elkisér Veled vagyunk most is,te pedig velünk vagy Mert szeretetünk irántad oly végtelenün nagy.          Hiányzol nekünk, Apa. Mindig rád gondolunk, és azt szeretnénk, hogy láthassunk és átölehessünk ahogyan te öleltél minket. Gyakran arra gondolunk milyen lett volna, ha Isten úgy akarja hogy velünk maradj. . . Mindig ott van a lelkünk mélyén , amit te rolad tudunk, mert mi a te részed vagyunk, és te a miénk. Szeretünk Apa   Édesapámnak: "Itt hagytál engem búcsú nélkül, összetörve, reménytelenül. nem tudtam tőled elköszönni,   sok hibámat jóvá tenni.   Már nem tudom elmondani mennyire nagyon szeretlek. Èn nem tudok lemondani,   folyton várlak, keresleK"   lányod Erika   Istenem súgd meg neki halkan, lágyan szólj hozzá, hogy ne zavarjam.Álmomban keressen meg engem, még egyszer lássam, hadd öleljem. Nem szólnék róla, tönkretesz a bánat, csak hadd lássam még egyszer drága apukámat. Had legyen nekem ez a legszebb álmom, Remélem tudja, hogy én minden nap várom. . . " Gyermekei     Nagyon hiányzol apu. lányod Szilvia   Kihalt az utca, sötét van és fázom. Sűrű köd honol ezel a tájon. Kinézek az ajton szétnézek a ködben, megyek szomorúan, s gondolkozom közben. Emlékek jönnek mennek, rád emlékezem. Sajnálom magam mert még mindig FÁJ NEKEM NAGYON. Fáj, hogy nem vagy itt, nem hallom a hangod, Nem látlak, nem mosolyog rám arcod. Szemedböl az élet már elköltözött, mikor még éltél. A betegség megkötözött. De végig az utolsokig kitartottál Értünk. Éltél de csak azért mert mi nagyon féltünk. Féltünk mert éreztük, hogy már nincs sok hátra, És nem jött a csoda pedig mindenki várta. Elkerült minket pedig folyton imádkoztunk. Te sem, mi sem adtuk fel, nem siránkoztunk. De nem volt tovább , sajnos feladtad a harcot, most már mésok látják, nem feledett arcod. Azokkal vagy akik téged hagytak itt már régen. Velük mulatsz, velük örülsz odafenn az égen. És én itt maradtam , nekem még itt van dolgom, De arcod, mosolyod szivemben hordom . Szeretlek és szeretni is foglak, ameddig csak élek. Ha azt akarom itt légy velem, a csillagokra nézek. A csillagokat nézve, mást én már nem kivánhatok, Csak annyit, légy boldog ott ahol én nem járhatok. S nézz le ránk, kiket itt kellett hagynod. Szeress minket, vigyázz ránk, mást már nem is kell adnod. nagyon szeret lányod Szilvia    Hulló könnyekkel állok sirod felett a koporso bezárta legdrágább kincsemet. Megált egy sziv mely élni vágyott. Csak az idő mulik,feledni nem lehet. Nehéz az életet élni nélküled. Felejteni téged sohasem lehet. Ha bus napjaim lefognak telni Oda vágyok hozzád Drága Édesapám.     Elcsitult a sziv, mely értűnk dobogott, Pihen a kéz, mely értünk dobogott. Pihen a kéz,mely értünk dolgozott,számunkra Te sose leszel halott. Örökké élni fogsz mint a csillagok.     Eltelt egy honap nélküled,mely sokkal nehezebb mint gondolod, Hihetetlen hog elmentél,s szereteid szivéböl egy darabot elvettél. Minden percben hiányodat érzem.''Miért pont Te '',mindig ezt  kérdem.Soha nem fogja elmém megérteni,hogy miért kellett Téged elveszitenem.Mindig remélem,hogy csak egy rossz álom, de sajnos minden alkalomnál megjárom. Drága Édesapám,Nyugodj Békében a mai csodaszép  napsütéses ég kékjében.   Keserü a felismerés, lassan mulnak a percek minden óra szenvedés, mit nem tölthetek már veled elmulnak a napok, hiányod nő egyre csak szivemen, te voltál a megmentöm, te voltál az egyetlen. Belölem vittél magaddal egy darabot az utadra, tartsd meg magadnak nyugodtan, igy gondolhatsz a lányodra szivem soha nem feledhet el édesapám tégedet, köszönöm a sok jót, köszönöm a szépeket. Eltelnek a hónapok, számszerint már kettö, nem maradt itt semmi más mint a fájdalom, mi hasit lyukat lelkemen. Elmentél oly messzire, elhinni még nem merem. Probálom elfogadni, csak nem birom azt felfogni, hogy lehet az embernek a mindenét igy ellopni. Hallod ugye a szavaim látod milyen nélküled Hát segits nekem utamon, segitsd összes gyereked. S majd ha egyszer ott leszünk, körbe ülünk tégedet, és elmeséled minekünk , a menybeli életed.     Szeretlek igy emlékezem rád édes apám lányod szilvia Drága Apu !! Annyi mindent mondanék neked...  mesélnék most neked új történeteket... Elmondanám,hogy most mit élek át,és mi minden változik,alakult át. Elmesélem Drága jo apám...elmondanám mennyi  minden bánt,elmondanám túl nehéz teher mit  hiányoddal elviselnem kell...Mond Apu most  büszke lennél rám?? Azt mondanád,ügyes ez a lány ?? Vagy csak annyit mondanál nekem...ez nem jó választás kezdd elölröl szivem??!! Apu...gyere segits most nekem...gyere fogd meg  most a két kezem,segits merre menjek most tovább?? Könyörgésem ezért szált hozzád...Majd ha egyszer minden összeér,sikerül a sok kérés,,remény akkor  mondok majd el egy imát egy Angyal vezetett az                               életemen át......   Apa hogyha hallasz,látod könnyes szemem.Gyere vissza kérlek,fogd meg mindkét kezem! Nem hallom a hangod nem vársz hogy ha megyek.S elöttem csak akadályok,dönthetetlen hegyek. Kellene,hogy megmondanád hol találom helyem.Hogy gondoktól már többé ne fájjon a fejem. Fáj nagyon hogy nem vagy velem,csönd is más volt veled.Hidd el,hogyha látsz most szivem sose feledd! S ha le tudsz jönni hozzám néha tedd meg kérlek. Jobb ott,nekedtudom,csak egy egy álmot kérek.S értelmet nyer napom,azt érezném végre! Apa hogyha hallasz,és látod hogy kereslek Tedd széppé az álmom,és tudd,hogy SZERETLEK "Gyerekként mindig erősnek láttalak,  Ha segitség kellett,téged hivtalak.  Tudtam,hogy gyakran büszkén néztél  rám.  És féltve megsimogattál.  Kőnnyes szemmel fogom remegő kezed,  Mit is mondhatnék most? Mindent köszönök neked!  Hogy gondosan neveltél,s vigyáztál rám,  A példaképemte vagy Édesapám.

 

Nagyon jó Apa és férj volt. Szerette a családját. A munkájában maximálisan helyt állt. Emlékeinkben mindig tovább él!