Piri néni (Magyar Béláné Kohut Piroska)
Gyertyaláng érték: 1
Jelenleg nem ég érte gyertya.
Eddig 349 gyertya égett érte.
Az első gyertya: 2010. 09. 16. Gyújtotta: Katalin.
A legszeretőbb nagynéni, apa nővére. Értelmetlen szenvedésed és érthetetlen halálod nem hagy nyugodtan élni. Örökké őrzöm fekete-piros kötött sapkádat, mellyel vártál rám éveken keresztül. Restelltem odamenni fényevésem ideje alatt, nem tudtam panaszkodni, nem akartam megfájdítani a szívedet. Megkérdezted halálod előtt, eltettem-e az újságokat, amelyekben megjelentem. Nem akartam mondani, hogy minden elégett. Sok szeretettel gondolok Rád örökké: Katalin
Kohut Katalin: Futnék Felétek Apa! Nem bírtad cipelni a szenvedést, Nézni, hogyan megy tönkre a családod, Oroszlán-erősnek hitt-jelenést Egyre gyakrabban megtalálom. Emlékszel, amikor birkóztál a medvével Szlovákiában? S meséltél a dalai lámáról? Mikor évente nyaraltunk kedvezménnyel Balatonon, s szerte barangoltunk az országon. Azt hittem, örökké tart, mindig lesz családom, Áhítatos, jóságos nagymamám, Mindig lesz kit becsületéért csodálnom, S szeretetem igaz embereket megtalál. Alszom immár negyedik napja, S míg félálomban felmereng arcotok, A gyász és betegség ünnep napja Holnap lesz, magamban levelet írok. Talán jobb, ha nem tudjátok, Megtapodják itt rég az embereket, Szívük ellensége fekete átok, Remélem, nemsokára utánatok megyek. Meghurcolt nevünket nem mossa senki fehérre, Itt emberséget nem tűr a történelem, Megbolydult elmék törnek régen ellene, Nem való fülnek és szemnek e fertelem. Apa! Nem ezt gondoltad, mikor énekeltem, Zenéltem és olvastam mindenkinek, Mindent elkövettél, hogy többet elérjek, S jutalmad agyvérzés háromszor, kinek Hangja maga volt a gyönyörűség, Suttogni tudott ezután. Göndör hajad Simogattam, némán gyöngyözött keserűség, Könnyem mind a szemembe ragad. Néma kérdés szakadt fel, erős voltam, Mikor a koporsóban láttalak, Halálod éjjelen kifosztottan Élet-munkáid mind ellopkodtak. Apa, Nagymama, Nagyapa, Piri néni, Gyuszi, Ti nagybetűs emberek voltatok, S a régi szomszéd Tulpa, Csabai néni, bácsi, Emlékezem naponta reátok. Most már én is csak suttogok, Énekelni itt nekünk nem lehetett, Semmi sem lehettem, s ámulok Tanulni másoknak engedélyezett? Mióta egyetlen utam marad, Az emberség, tartás odalett, Futnék Felétek, nincs ragyogó kar, Odalett mindenki, ki szeretett. 2012. október 31.