Jane Marhison Haining 1897.06.06-án született,mélyen vallásos családba, Skóciában. Iskolái elvégzése után dolgozott és tovább tanult.  1927-ben Mackenzie tiszteletes előadását hallgatva kedvet kapott a missziós munkára,felajánlotta szolgálatait az ügynek. Diplomát kapott a  glaskow-i háztartási főiskolán ,továbbtanulásával házvezetőnői oklevelet szerzett,majd missziós iskolába járt. 1932-ben felszentelték és elindult Budapestre. 32 éves volt ekkor. A VI.kerületi Vörösmarty utca 51-ben lévő skót missziós iskola élére került. Keresztények és zsidók is jártak az iskolába,ahol kollégium is működött. Jane mindegyik gyermeket  egyformán szerette. Szigorú,de meleg szeretettel viszonyult a lányokhoz. Mindent beszerzett az otthonnak amit kellett,hol fát,hol élelmiszert. Mikor a zsidótörvények kötelezővé tették saját  maga ,sírva varrta fel a gyerekek kabátjára a sárga csillagot. 1944-ben ápilis 04-én  két  Gestapo tiszt elvitte( feljelentették). Soha többé nem találkozhatott barátaival,gyerekekkel,kollégáival. Először a Hűvösvölgyi Gestapo palotában,majd a Gyorskocsi utcában tartották fogva,majd  Auschwitz--Birkenauba vitték,- többed magával, vagonba zárva-ahol rátetoválták a 79467-es számot, politikai fogolynak minősítették. Július 17-én halt meg  a birkenau-i kórházban. Németország elleni kémkedéssel vádolták!!!! Teljes képtelenség! 1997.dec.08-án a Jad Vasem intézet a Világ Igaza posztumusz címmel adóztak Jane Haining emlékének,és neve felkerült az  Emlékezés  Falára. Kedves Jane! Egy csoda volt, hogy éltél! Nem haltál meg, csak álmodni mentél! Sokaknak segítettél amíg éltél és életed példa sokaknak!!!!! Kedves Jane! Jártam az iskoládnál, sajnos a Covid-19 vírus miatt  senki nem mehet be csak aki ott dolgozik, tanul, de az ajtón át láttam, hogy tablókon  emlékeznek Rád! Szeretnék abba az iskolába járni, jó iskola lehet!!!! Áldott a Te neved!!

 

A Világ legfantasztikus abb mamája volt. Mindig mindent megbeszéltünk egymással. Segitett mindenkin, nagyon jó szivü, jó lelkü anyuka. Imádott élni, fözni, mindig sürgött forgott a konyhában. Élete a családja volt, Mindig értünk dolgozott , s harcolt. Emléke mindig szivünkben él.

 

Egy kedves Barát, akit sosem feledünk. " Elmentem Tőletek, nem tudtam búcsúzni. Nem volt időm arra el kellett indulni. Szívetekben hagyom emlékem örökre, Ha látni akartok, csak nézzetek az égre. "

Legdrágább barátnő, akit testvéremként szerettem. Sohasem felejtem, amig élek emlékét megőrzöm.

Az én Édesanyám! :(

Egy önzetlen, jó ember, Szerette a családját! Hiányzik a feleségének, lányának, unokáinak, és a családjának! Emléke örökké a szívünben marad!

 

"Volt valaki,kit nagyon szerettem De már nincs velünk,elvesztettem. Azt a kedves szívét nem feledem soha Az élet lehet bármilyen mostoha. Szeme volt a jóság,őszinte csillogás Érzékeny lelkében sok volt az aggódás. Gyerekei,unokái iránt végtelen volt szeretete Tele volt féltéssel,aggódással az ő arany szíve. Ha valami fájt nekem,velem szenvedett Ha boldognak látott,együtt örvendett Sírt,ha sírni látott,megvigasztalt,ha valami bántott. Arca sugárzott,melybe az idő jócskán beleszántott Mosolya gyengéd volt,melyet felém árasztott. Élénken él bennem e sok szép emlék róla Próbálok nem gondolni a rosszra csak a jóra. Mert ő egy jólelkű asszony volt Ha valami bántotta nem nagyon szólt. Mától az égből figyeli lépteinket És hogy az élet szép arra sugall minket Tovább kell menjünk s éljük életünk... De vele elveszett valami örökre belőlünk. Jutalma legyen örök boldogság a mennyekben Maradjon meg emléke mindannyiunk szívében. Ő nem más,mint az én Drága,jó Édesanyám Aki már az égből mosolyog le rám..." Nem vársz minket ragyogó szemekkel, Nem örülsz már nekünk ragyogó szíveddel, De egy könnycsepp a szemünkben érted él, Egy gyetya az asztalon érted ég. S bennünk él egy arc, egy végtelen szeretet, amit tőlünk soha senki sem el nem vehet. Kun Magdolna:Anyám ról álmodtam Álmomban anyám láttam, ifjan, erősen. Nem volt ránc az arcán, sem könny a szemében.A konyhában szorgoskodott, ott serénykedett, mint ki bizton tudja, hogy arra tévedek.   Szép volt ez az álom, tündérien szép, mert újra átélhettem az otthon melegét, és újra érezhettem azt a fahéjas kalács-illatot, mely ünnepivé tett sok múlt-pillanatot.   Mikor anyámmal álmodom, boldogan kelek, mert tudom, van még hely, hová hazamehetek, hisz amíg az álmok világában anyámra lelek, én sem lehetek elárvult gyerek