Csodálatos Feleség, Édesanya és Nagymama volt.                                                                           "Örökre velünk maradsz őrizzük mosolyodat." "Az, hogy túlteszed magad rajta, nem jelenti azt, hogy elfelejted, nem jelenti azt, hogy hűtlen leszel az érzéseidhez, csak annyit jelent, hogy tűrhető szintre csökkented a fájdalmad, egy olyan szintre, ami nem tesz tönkre. Tudom, hogy pillanatnyilag elképzelhetetlen, hogy túltedd magad rajta. Lehetetlen. Felfoghatatlan. Elképzelhetetlen. Nem akarsz túl lenni rajta. Miért is akarnál? Nem maradt neked más, csak ez. Nem kellenek a kedves szavak, nem érdekel, mit gondolnak vagy mondanak mások, nem akarod tudni, hogy ők mit éreztek, amikor elvesztettek valakit. Ők nem te vagy, igaz? Ők nem érzik azt, amit te. Az egyetlen dolog, amit akarsz, az, amit nem kaphatsz meg. Elment. Sosem jön vissza. Senki sem tudja, milyen érzés. Senki sem tudja, milyen az, kinyújtani a kezed, és megérinteni valakit, aki nincs ott és soha nem is lesz. Senki sem ismeri ezt a betölthetetlen űrt. Senki, csak te." "Tiéd a csend és a nyugalom, miénk a könny és az örök fájdalom." "Hulló könnyekkel állok sírod felett, a koporsó bezárta legdrágább kincsemet. Megállt egy szív, mely élni vágyott. Csak az idő múlik, feledni nem lehet. Nehéz az életet élni nélküled. Felejteni téged soha nem lehet. Ha a bús napjaim le fognak telni, Oda vágyom hozzád megpihenni."  

Örökké szeretett Szüleim emlékére. Megpróbálok méltóvá vállni hozzátok. Sok, csalódást okoztam, hosszú ideig, nem a megfelelő úton jártam. Gyenge voltam, sokszor a könnyebb utat választottam. Óvásotak, tanácsaitokat figyelmen kívül hagyva cselekedtem. Nem voltam méltó hozzátok. Az, alkoholt válastottam, a cselekvés, a az előrejutás helyett. Támaszommá vált, irányította cselekedeteimet. Megbetegített, elhanyagoltam dolgaimat, leacsanyított, méltatlanná tett a megbecsülésre. Addid, amíg, 130 kilósra híztam, betegségeket, újabb betegségek követtek. Bár, gondolatban mindig velem voltatok, megelégedtem ennyivel. Nem ismertem fel, hogy, egy testvérem maradt csak utánatok, elidegenedtünk, ellenségekké váltunk. Nem ismertem fel, sógorom, sunyiságát, megtévesztéseinek bedőltem. Gyenge, határozatlan piássá váltam. Mikor, mindezt felismertem, végre, a Jó Isten segítségével, új útba vágtam. Lemondtam, régi mankómról, akartam megállni a lábamon, diétázni, fogyókúrázni kezdtem. Odafigyeltem romló egészségemre, a sok felesleges gyógyszertől, azok, automatikus magambatőmésétál való javulás várásától, megszabadultam, , egészséges táplálkozásba kezdtem. Rájöttem, hogy megadatott, tárgyi, és az alkohol által, eddig elnyomott értemi képességeimmel, akarattal, kitartással, kell érvényesednem, előrejutnom. Isten, és a Ti segítségetekkel, napról- napra, - úgy, érzem- előre jutok. Mindig vannak buktatók, újabb, és újabb próbatételek, néha , elbizonytalanodom, elgyengülök, de igyekszem, újra, és újra talpraállni, akarattal, kitartással a céljaim felé. Tudom, lassan megy, mindent sorba, türelemmel kell megoldanom. Segítségem nincs, a magam erejéből kell előrejutni, hogy előbb- utobb méltó legyek hozzátok, - őnmagamhoz. Kérlek, Istenem, Szüleim, Nagyszüleim, mutassatok utat, adjatok erőt, igérem, hogy én mindent megteszek, hogy, hozzátok méltó EMBERRÉ válhassak!            Laci fiatok.

Drága édesanyám emlékére. Nagyon hiányzol.

mindenki ismerte

Mikor elmentél kialudt egy csillag, Az angyalok a mennyországba hívtak, De sajnos itt lent elvesztettünk Téged, A legtisztább angyalát a Földnek és az égnek.  Nagyon hiányzol nekünk !!  Soha el nem feledünk ! 

NAgyon fáj hogy itt hagytatok benünket. Soha nem feledünk el ! ! Szerető gyermekeitek .