Egy önzetlen, segítőkész, csupa szív, mindig vidám uriember emlékére!

Rendkivül rendes ember volt mindig ott segített ahol tudott lehetett rá számítani, az élete a kamionozás volt. Sajnos örök búcsút kellet vegyünk tőle de soha nem felejtjük el.

Az igaz ember eltávozik. de a fénye megmarad. . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Nagyon vidám, őszinte viccelődős segítő kész ember volt. a Postáról ment beteg állományba majd péntek este lefeküdt és reggelre meghalt. van két gyermeke Bárdi István és Bárdi Bettina- " unokája is. Nekem Ő volt nagy nagy Ő amíg élek soha nem felejtem el itt a szívemben állandóan velem van. Csak nem ezt ígérte, hogy el elhagy hanem hogy soha nem hagylak el. sajnos senki rajtam kívül nem jár ki hozzá és Ő nem azt akarta hogy ha valami történik vele a szülei mellé kellett volna temetni apukája és anyukája mellé a újpesti temetőbe! ! ! Azt nem tudom, hogy mi ért oda lett temetve és így az ő lelke soha nem fog meg nyugodni. Nagyon hiányzol és nagyon sokat minden nap sokat gondolok rád! Nyugodj Békében! Pistikém.

Az apukám egy jókedvű, érző szívű ember volt. Nagyon hiányzik mindenkinek aki ismerte. Mindenkinek segíteni szeretett volna, mindenkihez volt egy kedves szava. nagyapa is lett, 5 unokája van akiket imádott. Remélem lát minket és úgy tudok tovább élni hogy büszke lehessen rám. Megállt a szíve , ezzel tanítván még egy utolsót: Sosem tudhatod melyik nap lesz az utolsó. . . Nem kell minden nap világot megváltani, de állj meg a pici csodásnak is

Ő volt az édesapám! Egy feleséget,4 gyermeket és 3 unokát hagyott hátra! 1 évig küzdött a halálos betegséggel a rákkal,s amikor már azt hittük,h minden rendben,bekövet kezett a legrosszabb! Az élet nélküle teljesen más,és nagyon hiányzik! Nagyon szeretem!

Egyetlen pillanat alatt darabokra hullik az élet. Még ki se mondod, hogy vége, már patakokban folyik a véred.   De tényleg, nem is hinnéd, hogy milyen a végzet. Minden nap elvesz valakit az élet, hiába nem kéred. Ahogy telik az idő és csak múlnak el a percek, Egy pillanat alatt megváltozik, minden egyes tetted. Hiába nem mondjuk ki, de szeretjük a családunk! És csak akkor érezzük igazán, mikor az élet alánkrúg.   Pedig a bajban ott vagyunk, mindannyian egymásnak.   És nem kell kérni sohasem, mert valaki mindig megtámaszt.   Ha elsápad az élet, lesz mindig aki támogat,   De csak akkor ha elmeséled minden egyes álmodat!   Kérnélek, hogy ne menj el,  de már itt hagytál egyedül.   Követed a többieket, de a hiányod az nem enyhül.   Csak az emlékek maradtak, mert a szívünkbe maradtál.   Remélem odaát vigyázz rád, mindenki aki megtalál. . . . . !    

Nyugodj békében. . . .