"Áldott légy

Lelkünkbe daloddal lelkedet írtad,
Szívünkbe hangoddal bánatod sírtad.
Most mi sírjuk imánk, föl a messzeségbe,
Áldott légy, és örök - Isten tenyerében."

Tóth Zsuzsa

"Porodban is vigyázom álmodat,
Kövedre virágot teszek.
Álmodjál szépet örökkön,
Óvjanak utadon Isteni kezek."

Tóth Zsuzsa

"Neked olyan csillagaid lesznek, amilyenek senki másnak...
Mert én ott lakom majd valamelyiken, és ott nevetek majd valamelyiken: ha éjszakánként fölnézel az égre, olyan lesz számodra, mintha minden csillag nevetne...
S ha majd megvigasztalódtál, örülni fogsz...
És néha kinyitod majd az ablakodat, csak úgy, kedvtelésből....
és a barátaid nagyot néznek majd ha látják, hogy nevetsz amikor fölnézel az égre. Te meg majd mondod nekik:
" Igen, engem a csillagok mindig megnevettetnek! " ...
Mintha csillagok helyett egy csomó kacagni tudó csengettyűt kaptál volna tőlem..."

Saint Exupéry (A Kis Herceg)

"Évek múlnak lassan peregve, mint
homokórában az aranyló porszemek.
Egyedül vagy oly magányos a lelked,
s fájdalom démonai mardossák testedet.
Hiányzik!
Még ezt érzed minden pillanatban,
s a lelkedben egy hatalmas üres szakadék van.
Megtettél érte mindent, amit csak lehetett,
mégis oly fájó a lét s szőrnyű az emlékezet.
Szereted őt!
Hiába nincs többé már!
Egyszer majd begyógyul minden seb,
s szívedben újra ragyogni fog a napsugár."

"Mindenkinek Atyja,
Kihez hajlunk, mint fű a Nap felé.
Az én szívem kétség nem szorongatja,
Midőn indulok végórám elé;
A halál nékem nem kivégzés, börtön,
Nem fázlaló nem is rút semmiképpen,
Egy ajtó bezárúl itt lenn a földön,
S egy ajtó kinyílik ott fenn az égen."

Gárdonyi Géza

"Nehéz e kő, de nehezebb a bánat,
mely szívére borult az egész családnak."

"Miért szakított bimbót a halál
Mikor hervadt virágot is talál"

"Szívük nemes volt, kezük dolgos
Életük nehéz volt, álmuk legyen boldog."

"Egy tragikus pillanat ölte meg szívedet
Amely nem ismert mást csak a szeretetet"

"Kinek gyermekét nem fedi sírhalom,
Az nem tudja mi az igazi fájdalom"