| Keresés |
|
"ÉPÍTS EGY JOBB VILÁGOT! Ősi Ír áldás Áldott legyen a Fény, mely rád világít és mely benned van, Az áldott napfény sugározzon be téged És melegítse fel szívedet, míg úgy nem lobog mint kandallók tüze, Így minden idegen melegedni jöhet hozzád és minden barátod is, Sugározzék szemedből a fény, mint ablakba állított Gyertya fénye, mely a viharban vándorlókat hívogatja. Áldott legyen a rád hulló lágy eső. Hulljanak lelkedre a cseppek és csalogassák A virágokat, hogy illatukkal megteljék a levegő, De áldott legyen a nagy vihar és rázza meg lelkedet, Hogy fényesre és tisztára mossa és sok kis tavacskát Hagyjon hátra, amiben megcsillan az ég kékje És időnként egy csillag is. Legyen áldott a föld, az egész földkerekség, Hogy mindenütt kedvesen fogadjon Bármerre is vezessen utad. Legyen puha a föld mikor terhétől fáradtan lepihensz És legyen könnyű, amikor majd kinn fekszel alatta. Olyan könnyen terüljön el fölötted, Hogy lelked kiröppenhessen felfelé És elérje útja végén Az Istent!" |
|
"Sötét van, mégis bármerre nézek Körülöttem gyertyák százai égnek Mindegyik lángja egy életről mesélnek. De van egy láng mi csak nekem mesél. Rólad, s arról engem mennyire szerettél E lángot a szívembe özön míg élek Míg egyszer majd rólam is a gyertyák mesélnek!!" |
|
"Csoda volt,hogy éltél, nem haltál meg, Csak álmodni mentél!!!!" |
|
"Kérlek hozd vissza, csak egy kósza pillanatra, Mert azt akarom hinni, hogy talán itt maradna. Kérlek hozd vissza, csak hogy átöleljem még egyszer, Mert azt akarom hinni, hogy majd ettől ébred fel." |
|
"Várj még, várj még, tőlem nem búcsúztál el. Várj még, várj még, nem hagyhatsz így el." |
|
"Tudom, de fel nem fogom, hogy a Hősöm szeme többé Rám már nem ragyog. Szavakkal kifejezni nem tudom, hogy mit jelentettél Édesapám, most már Őrangyalom. Te voltál a fény a sötétben, te voltál a szellő, az álló levegőben. Te voltál a menedék, ha féltem, Te voltál ékessége a drágakőnek. Te adtál erőt, mikor Nekem már elfogyott, Te voltál a Napom, Holdam, Csillagom. Nagyon szeretlek!" |
|
"Ha rám gondoltok, köztetek leszek, de fáj, ha látom könnyetek! Ha rám gondoltok, mosolyogjatok, mert én már a csillagok közt vagyok!" |
|
"Mikor rád gondolok s lehunyom szemem szeretném hallani hogy ezt mondod nekem: Ne sirj, itt vagyok veled Nem mentem el csak megpihenek Draga Apukamnak: Megpihen a lelkem s vissza jövök hozzád Azt igértem odafentröl figyellek titeket és vigyázok rátok ez igy is van, Tudjátok Ne sirj itt vagyok veled letörlöm könnyeid s megfogom kezed Ha majd mélyen alszol örzöm álmodat Közben elmesélem mostani sorsomat Elmondom neked hogy milyen itt élni béke, boldogság vesz körül s örök szeretet mely sugárzik felém töletek soha soha ne feledjetek! Nagyon hianyzol!!! Orok szeretettel, lanyod: Judit" |
|
"Kendőbe zárta ősz haját Ahogy a régi nagymamák S ha látta, apánk nem figyel Esténként súgva kezdte el Tedd össze így a két kezed Így teszi minden jó gyerek S szomorú szemmel végigmért S nevettünk - Isten tudja, miért Nézz csak fel, az ég magas Bár azt mondják, hogy nem igaz Ott jártak ők, a repülők És nem látták sehol Kell ott fenn egy ország Mely talán ránk is vár Kell ott fenn egy ország Amit senki nem talál Kell ott fenn egy ország Mely bárkit átölel Kell ott fenn egy ország Amit sosem rontunk el Felnőtt az ember, s mindent lát Szobánkban ott a nagyvilág Melyből egy gyermek mit sem ért Egy kőre hajtja kis fejét Az arca szép, nem álmodó Nem kelti fel már ágyúszó Csak egy hang szól, halk és fáradt Mint egy régi altató Nézz csak fel, az ég magas Csak hadd mondják, hogy nem igaz Mit tudnak ők, a repülők A szívük jég, csak jég Kell ott fenn egy ország Mely talán ránk is vár Kell ott fenn egy ország Amit senki nem talál Kell ott fenn egy ország Mely bárkit átölel Kell ott fenn egy ország Amit sosem rontunk el..." |
|
"Édesapám emlékére 1933-1973 Annyira bennem élsz, A gondolatom, mozdulataim, Annyira velem élsz, Az álmaim, mindennapjaim; Egyszerűen nem hiszem el, Hogy elmúlt negyvenegy év, Egyszerűen nem érzékelem, Hogy nem vagy már velem. Több voltál, több vagy most is nekem, Mint ami egy édesapa lehet. Egy jó barát, a példaképem, S hogy elmentél, kettétört életem. Hányszor szólongattalak Az elmúlt 41 év alatt, Talán fel sem fogtam soha, Hiszen most is velem vagy. Hosszú éveken át volt egy álmom, Visszatérő álom volt; Álltál előttem mosolyogva, Hangod kacagva szólt: Ne sírj, Öcsi, ne sírj, kérlek, Hiszen nem haltam meg, Csak elmentem egy időre, De hidd el, visszatérek. Azóta is várom visszatérted; Tudom, lehetetlen gondolat, De a szívemben belül dübörög Egy követelőző, görcsös akarat. Kell, kell, kell, még kell, hogy lássalak, Még kell, hogy veled legyünk... S aztán felébredek, hidegzuhany, Nélküled múlt el 41 évünk. Tudom, vigyázol ránk onnan fentről, Hisz sokszor én is éreztem. Megérintett valami hűvös érzés, Ha veszélybe került életem. Ott voltál" |
