A weboldal cookie-kat használ a szolgáltatások minőségének javítására. A weboldal további használatával elfogadom a cookie-k használatát. Megértettem További információk
Gyertyaláng.hu a Facebook-on
 
Belépés
E-mail címed:

Jelszavad:



Regisztráció
Elfelejtett jelszó


Jelenleg 1506 látogató és 39 gyertyagyújtó van itt,
akik 46 személyért átlagosan 56 gyertyát gyújtanak percenként.




Visszajelzés


Az oldal ajánlása

Gyertyagyújtás Sulyok Tamásért
Jelenleg nem vagy belépve!
Ha belépsz, akkor:
  • használható saját képgaléria, így könnedén tudsz képeket beilleszteni
  • napi 20 gyertyához nem kell vizuális kód
  • rendszerezve láthatod gyertyáidat, beleértve a már leégetteket is
  • könnyen lemásolhatod bármelyik gyertyádat
  • módosíthatod a gyertyáidat
  • kérhetsz e-mail értesítést
Ha szeretnél belépni, akkor lépj be most, ha eddig még nem regisztráltál, akkor ezt a Regisztráció alatt megteheted.
Az ok, amiért a gyertyát gyújtod:
Az itt kiválasztott ok határozza meg a gyertya keretét. Ha az "Egyéb" okot választod, mindenképpen add meg, hogy miért!

Gondolataid, érzéseid:
 
A HTML szerkesztő menüjében a Képgaléria ikonra kattintva saját képgalériát tudsz létrehozni.
A képgalériába feltöltött képeket egyszerűen be lehet illeszteni a szerkesztett oldalba.
A gyújtó neve:*
E-mail-ben értesítést kérek, mielőtt leég a gyertya: Az e-mail értesítő kéréséhez be kell jelentkezni
Gyújtás helye (a térképen ezen a helyen fog megjelenni a gyertyád) Ashburn (Ha ez nem felel meg, belépés után az Adataid menüpont alatt tudod megváltoztatni.)
Sulyok Tamás (Tomi, Tomika, Tomcsika, Tomos)

Tölts fel Te is képet a képgalériájába

gyertya


Született: 1985. 06. 16. Budapest

Elhunyt: 2012. 02. 14. Budapest



 


" Fekszem egy álomszép réten
 s körülöttem táncolnak az angyalok. . .
 szaladnék feléd, sietnék hozzád, . . .
 De sajnos már nem tudok.

 Ha majd leszáll az éj, válassz
 magadnak egy szépen fénylő csillagot. . .
 Az a fénypont vigyáz majd rád, . . .
 Ha hiszed azt, hogy ott vagyok. "  



 

Mondd, egy anya hogy élheti túl…
Hogy meghalt a gyermeke…?
A csendbe üvöltött szavaim már senki sem hallja
Nyakamba már nem fonódik fiamnak karja!
Mondd, egy anya hogy élheti túl…?
Hogy porban fetrengő lelkemen taposva futok utánad,
De soha el nem érlek…
A semmibe üvöltöm, gyere vissza, kérlek!
Lassan melléd sírom magam az égbe,                                        Ne állj síromnál zokogva,
hogy ne félj nélkülem a sötétbe’!                                               Nem vagyok ottan s nem alszom.
Mondd, egy anya hogy élheti túl…?                                             A szélben vagyok, ezer fuvallatban,
Hogy meghalt méhének gyümölcse,                                           A hóban, mi reád hull lágyan.
A fájdalom hegyes nyila hatol a tüdőmbe                                    Én vagyok a csendes eső,
hogy szorítsa ki az életet belőle.                                                S az aranylón érő búzamező.
Mondd, egy anya hogy élheti túl…?                                             A némaságban vagyok dermedt hajnalokon,
A bánat őrült szorítását,                                                            A madár suhogásban égi utakon.
A könnyek semmit sem enyhítő sikoltó zuhogását                        Csillagfény vagyok az éjszakában.   
Mondd, egy anya hogy élheti túl…?                                             Ott vagyok a kinyíló virágban,
A gyermeke halálát…?                                                               S én vagyok a csend az üres szobában.
                                                                                              Ott vagyok a madarak zengő dalában,
                                                                                              S megannyi csodás dologban.
                                                                                              Ne állj hát síromnál zokogva
                                                                                              Nem vagok ott, nem vagyok halott!
                                                                                                                  ( Mary Elizabeth Frye 1932  )                                                                                   

"Van az emlék (...).                                                                                                                          
Valaki itt hagyta őket.                                                          
Valaki, aki elment.                                                               
De hagyott valamit. 
Sok emléket.                                                                                          
Sokszor felidézhetetlen, már csak foszlányokban,
érzésekben, félelmekben, fájdalmakban, apró örömökben,
pillanatokban élő emléket.
Amelyek itt vannak egy darabka hangban,
néhány képben, teleírt füzetekben,
néhány hátrahagyott ecsetben, ecsetvonásban. 
És benned. 
Mert nem csak emléket hagyott. 
Annál sokkal többet. 
A valóságot. 
Az életet. 
Az emléket, amely tovább él. 
Nem szavakban, nem gondolatokban, nem tettekben, és nem tárgyakban.
Hanem magában az életben. 
Egy másik életben. 
Ami az övé is. 
Így válik az emlék jelenné, jövővé. 
Lehet ennél többet hagyni? "


Csitáry-Hock Tamás  

                                                                                            

"Csak pár évet, pár hónapot,                                                       
a végtelenben egy napot                                                          
Alszol egyedül gyermekem.                                                                                                                 
                                                                                         
Csak egyet álmodsz, és jövök,
A földön itt misem örök,
S melletted leszek újra én.

És rád roskadok, Mindenem.
Ott messze túl a Mindenen,
Ott újra eggyé forradunk.

Köröttünk zeng a végtelen,
De túl a földi életen
Nem érhet többé semmi vész.

S újra viselem gondodat,
Csak még pár földi dolgomat
Elvégzem, s aztán jövök.

Addig az álmod szép legyen,
A másvilági réteken
Szebbek talán az álmok is.

Aludj, aludj, s már ott vagyok,
A végtelenben egy napot
Aludjál addig, gyermekem. "


Várnai Zseni: A végtelenben egy napot



 Sűrűn álltak a csillagok az égen és pislogtak, mintha megannyi szem lett volna, mely a földet nézi. (. . . )

Szemek azok, megholt emberek szemei, kik visszatekintenek arra, ami kedves volt nekik az életben.

S valahányszor egy ember meghal idelent, egy csillaggal több gyúl ki odefönt s valahányszor egy ember születik,

egy csillag leszalad a földre.

                                                                          Wass Albert

 
Első gyertya meggyújtva: 2013. 01. 25.
Gyújtotta: Anya
Anya
Anya



0 gyertya ég az eddig gyújtott 60677 közül.

Gyertyái(0 db)

Oldala   Oldala