Erzsike, Anyuci, Mama, Anyamama, Dédi (Bányai Györgyné)
Gyertyaláng érték: 521837
Jelenleg
87 gyertya ég, az eddig gyújtott 15669 gyertyából.
Az első gyertya: 2020. 12. 15. Gyújtotta: Gyermekei.
2024.04.14. „Amikor egy szeretted meghal, fáj. Ez így természetes. De a halál nem a vég. Csak egy folyamat. Igaz, nem tudod már megölelni a másikat, de ha figyelsz, hallhatod a nevetését a szélben. Érezheted az érintését a tenyeredben. Mert aki él, sosem tűnik el. A teste porrá válik, ölelkezik a földdel és az esőcseppekkel keveredve előbb az egész bolygó, utóbb az égbolt részévé válik. Ha pedig a tűz hamvasztja el, felszáll a felhők közé, szétszóródik a mindenségben és visszatér a csillagok közé...
A szeretteid a csillagok fényével mosolyognak rád." A.J.Christian
"Mikor elmentél kialudt egy csillag, Az angyalok a mennyországba hívtak, De sajnos itt lent elvesztettünk Téged, a legtisztább angyalát a földnek és az égnek! Elmentél Tőlünk mint a lenyugvó nap, de szívünkben élsz, és örökké maradsz." "Amikor a holnap megkezdődik nélkülem, Én nem leszek ott, hogy lássam, ahogy a nap felkel és megtalálja értem könnyező szép szemed. Azt kívánom, ne sírj, ne sírj úgy mint ma, mialatt arra gondolsz, amiket nem mondhattál el Nekem. Tudom mennyire szeretsz, Én is Téged, ugyanúgy. Bármikor is gondolsz Rám, Én tudom, Hogy hiányzom Neked nagyon. Amikor a holnap megkezdődik nélkülem, ne gondold, hogy nem vagyunk együtt, bármikor is gondolsz Rám tudd, Ott vagyok a szívedben!" "Nem, nem haltam meg. Csak egy angyal csókolt meg. A csókkal elrepültem. Elvette terhem, szabad lettem. Nem, nem haltam meg. Attól, hogy nem látsz, még élek, Csak már semmitől sem félek. Keress meg szívedben, Ott hajózok ereidben. Nem, nem szűntem meg. Úgy biztos nem, ahogy gondolod. Érzed ezt a finom őszi illatot? Az ősz én vagyok. Nem, nem tűntem el. Ne halott emberként gondolj rám! Csak nézz az égre fel, Felvettem csillagruhám. Nem, én nem haltam meg. Csak már emlék vagyok. Esténként a széllel keringőt táncolok. Ablakodon holdfényként pihenek meg. Nem, nem felejtelek el. Árnyékként követlek napodban, Visszatérek hozzád álmodban. Leülök ágyad szélére, Benézek a lelked mélyére. Nem, nem hagytalak el. A kis bizsergés én vagyok, Arcodra mosolyt cirógatok. Nem, nem mentem el. Ott vagyok minden fában. Szemedbe örömöt csaló Minden pislantásban. Nem, nem mentem el. Maradok, míg akarod, Füledbe szeretetet suttogok, Míg elhiszed nekem, hogy a mindenségben én veled egy vagyok." "Köszönjük, hogy éltél, és minket szerettél. Nem hagytál itt minket, csak álmodni mentél... Én örülnék, ha újra szólnál, egy mosolyt Nekem szánnál, Mert hiányoznak a Veled töltött órák..." "Hallgatom a szívem. Ha majd eyszer leáll, és elszakad a testemtől az, ami én vagyok, lehajolok még egyszer, és megcsókolom a szívem; megcsókolom mert szeretett engem, és szerette az egész világot. Jól tudom: a fényt a szemem itta, a dalt a fülem fogta, a simogatást a kezem érezte, szép utakon a lábam vitt, és a gondolatok a fejemben születtek, mint az ég távoli villódzása, de mindezt a szívem gyűjtötte össze, és belőle lett minden, ami Szeretet." /Zsuzsi/ Nem hiszem el... Anya nem, nem hiszem el! Te nem mehettél el! Neked még itt kell lenned, Hisz annyi szeretet van benned. Látom szép szemed, Hallom nevetésed... Anya nem, nem hiszem el! Te nem mehettél el! Ne tedd ezt Velem, Szorítsd meg két kezem. Ölelj át karjaiddal, Nyugtass meg mosolyoddal... Anya nem, nem hiszem el! Te nem mehettél el! Szólj hozzám újra, Kiabálva vagy súgva. Hadd halljam hangodat, Érezzem illatodat... Anya nem, nem hiszem el! Te nem mehettél el! Töröld le könnyemet, Vidítsd fel szívemet. Mondd, hogy csak álmodom, S nem valós a fájdalom... Felébredek, itt a reggel... Anya, ugye nem mentél el? Ekkor szíven szúr a Fájdalom, Édesanyám, kit úgy szeretek, Többé már nem Láthatom... Egy Angyal voltál itt a Földön, Az égben is Angyalként élsz, Csillagfényes éjszakákon, A gyerekkorunkról mesélsz. Minden nap, és minden este, A csillagfényeket lesve, Tudjuk, hogy itt vagy Velünk, Mert Mi mindannyian SZERETÜNK, És soha el nem Feledünk...! /Judit 2020.12.26./ A búcsú elmaradt...💔 Édesanyám, Édesanyám, Illatozó rózsa, Fent virul a domb tetején Hosszú évek óta. Egyszer aztán bimbót hozott Tavaly tavasz táján, Én vagyok a rózsabimbó Édesanyám szárán. Hogyha egyszer kis bimbóból Szép virággá érek, Kibontom a szirmaim és Jó anyámra nézek. Amikor majd legszebb leszek, Megcsodál a világ, Édesanyám gyenge lesz már, Hervadozó virág. Egy napon majd elbúcsúzunk, Lehullik a szirma, Én pedig csak búslakodom, Harmatcseppet sírva. Hamarosan szép tavasszal, Boldog leszek újra, Csöppnyi bimbót találok a Levelembe bújva! Nevelgetem, ápolgatom, Boldog, aki látja, Kibontja majd bársonyszirmát Következő nyárra! Amikor majd felnő ő is, Elbúcsúzom tőle, Lehullatom szirmaimat, Anyámhoz, a földre. /Zsuzsi/ "Nincs olyan nap, hogy ne gondolnék Rád, Látlak az égben, amely kéken borul Rám. Látlak a zöldben, bokrok, fák között, Napfényes esőben, szivárvány fölött. Látlak az utcán, emberek forgatagában, Hallom lépteid, vágyaim sikátorában. Érzem illatod, rózsákba oltva, Törlöm könnyeim, sírodra borulva. Oly kedves voltál szívünknek, De egy nap elhívtak a fények. Maradt a keserű bánat és a fájdalom, Keserves könnycsepp gördül le arcomon. Az emléked szívünkben él, míg élünk, Téged soha, de soha el nem feledünk. Tovább élsz, itt legbelül a szívünkben, Ez elkísér egész életünkben..." Egy hónap...💔 Egy hónapja, hogy jött a hír, Szívünk azóta folyton sír... Mardos bennünket a fájdalom, Édesanya, hiányzol nagyon! Látunk magunk előtt minden nap, Akkor, amikor a hajnal hasad... Amikor a nap nyugovóra tér, Csillagod fénye hozzánk ér. Virágot viszünk a sírodra, Feltekintünk az égboltra... Onnan nézel le Reánk, Drága, szeretett Anyánk. Minden nap gyertyát gyújtunk, De szép is volt a múltunk... Mikor még itt voltál Velünk, S nem volt könnyes a szemünk. Elfeledni Téged sosem fogunk, Tudjuk, egyszer újra találkozunk... Minden nap Rólad beszélgetünk, Amíg élünk, Rád emlékezünk. Halljuk hangod, nevetésed, Érezzük minden érintésed... Látjuk arcod, szép szemed, Ahogy felénk nyújtod két kezed. A legjobb Édesanya vagy, A szíved hatalmas nagy... Elférünk benne mindannyian, Velünk vagy az álmainkban. Este, mikor nyugovóra térünk, Gondolatban csak arra kérünk... Maradj itt Velünk, Nagyon szeretünk! /Judit 2021.01.09./ Két hónap...💔 Telnek a napok, múlnak a hetek, nagyon hiányzol, Gyermekeid, unokáid, s mindenki Téged gyászol... Szívünkben a fájdalmat nem csillapítja semmi, Pedig nagyon szeretnénk újra boldogok lenni... Szeretnénk újra elmenni hozzád, Megpuszilni gyönyörű, szép orcád. Szeretnénk látni kedves arcodat, Mellyel elűzöd minden gondunkat. Szeretnénk újra átölelni, mint rég, Szeretnénk a hangodat hallani még. Szeretnénk Veled beszélgetni, Szeretnénk Nálad ebédelni. Szeretnénk hallani nevetésed, Szeretnénk érezni ölelésed. Szeretnénk Tőled még tanulni, Szeretnénk még Hozzád simulni. S annyi mindent szeretnénk még... Túl hamar elvett Tőlünk az ég... Tudjuk, fentről is vigyázol Ránk, Drága, szépséges Édesanyánk. Hatalmas az űr, mit Magad után hagytál, De minden kincsnél több, mit Nekünk adtál. Megtanítottál bennünket szeretni, Sosem fogunk Téged elfeledni. Csak örökké szeretni, szeretni, szeretni... Hiányzol Anyuci!😢 /Judit 2021.02.09/ Három hónap...💔 Elmentél, itt hagytál, elbúcsúzni sem volt időnk, Elhagyott, elveszett most már minden erőnk. Csodálatos voltál és vagy, feledni sosem fogunk, Van egy szó -Anya- melyet naponta kimondunk. Szeretünk és hiányzol, már nem fogod a kezünk, Bár tudjuk, hogy Te most is itt vagy Velünk. Nem telik el nap, hogy ne gondolnánk Rád, Érezzük lényednek iszonyú hiányát... Szívünk megtört és a lelkünk örökre sebzett, Te vagy a szeretet, mit a sors Tőlünk elvett. Nézzük a fényképed, mely ott van a keretben, Látjuk, Neked is könnycsepp van a szemedben. A Mi könnyünk hullik, mint a záporeső, Kellene Nekünk egy kis varázserő... Akkor visszavarázsolnánk hozzánk, S a világon a legboldogabbak volnánk. Újra szépek lennének az éjjelek és nappalok, Nem mi sírnánk utánad, hanem az Angyalok. Mert Téged Ők is szeretnek, Mi ezt jól tudjuk, Varázserőnk nincs, így a fájdalmat hordozzuk... Ha majd újra találkozunk, s együtt leszünk, Megnyugszunk, nem lesz könnyes a szemünk. Szeretünk Anyuci! /Judit 2021.03.09/ Négy hónap...💔 Fájdalmas négy hónap van mögöttem, Könnyeim minden nap töröltem, Volt, hogy sírtam, máskor bömböltem... Elmondhatatlan a fájdalom ami éget, Nem értem, miért veszítettelek el Téged? Miért kellett az angyalok közé térned... Fájdalom költözött a szívembe, Nincs semmi gyógyír a sebemre. Mindenről Te jutsz az eszembe... Te vagy a levél a fákon, Te vagy a kismadár az ágon, Te vagy a víz a tengerben, Te vagy a virág a kertemben, Te vagy minden, ami szép és jó, Nincs senki, ki hozzád hasonló. Te vagy a napsugár az égen, Te vagy a csillagfény az éjben, Valahol távol, a messzeségben... Este, mikor a szemem lehunyom, Te vagy az utolsó gondolatom. - Hiányzol Anya! - mondogatom... Reggel amikor felébredek, Reménykedek, de sajnos tévedek. Mondd, nélküled hogyan élhetek... Sosem fog múlni ez a fájdalom, Szeretlek Anya, és hiányzol nagyon!😭💔 /Judit 2021.04.09/ Hiányoztok! Jó lenne mégegyszer ismét haza menni, A kis folyosónkon egy kicsit megpihenni. Jó Anyámhoz, Apámhoz hozzá szólni, Szeretetben, békében ismét gyermeknek lenni. Az ajtónál Édesanyám boldogan várna, Szeretettel ugranék az ő nyakába. Illatát érezni a finom, jó ebédnek, Örülni a frissen sült süteménynek. Jó lenne mégegyszer haza menni, Édesanyámnak a kezébe virágot adni. De már csak a múlt köde telepedik rám, S hallom a világ dübörgő zaját. Lassan vissza térek a valóságba, S tudom, hogy engem haza már nem várnak. Szomorú az álom, de a nap mégis ragyog, Hiszen álmaimban otthon voltam, s boldog vagyok. Zsuzsi Megkésett köszöntő "Hiába nő a sok virág, hiába színes a világ, hiába mind, ha nincs minek! Adnék virágot, s nincs kinek! Hiába ünnepel a szív, a dal néma, mely visszahív… Te rólad szól fájó dalom, szívemen ül a fájdalom. Adnék virágot, ölelést, mosolyt, jó szót, – nem is kevést – de lám már mindez hasztalan, a szívem oly vigasztalan! Mert ma az anyák napja van, és árvának érzem magam! Hogy köszönhetném meg neked, amid már nincs: – Az életet! Hisz nem vagy itt már jó anyám, szemed a mennyből néz le rám. S tudom, ha lát, most mosolyog, hisz ma is gyermeked vagyok, s amíg csak élek az leszek, s egyszer, ha én is elmegyek, találkozunk majd odafenn, ahol a lélek megpihen! Leülök hát, s emlékezem, összefonom a két kezem. Behunyt szemmel imádkozom, arcod szemem elé hozom, mert szíved szívemben lakik, ott hozza szép virágait. Köszöntelek e szép napon, csak itt hiányzol nagyon!"💔😪 "Anyák napján virágom a temetőbe vittem, Összeomlott bennem, miben mindig nagyon hittem. Azt gondoltam, ez az Angyal soha meg nem halhat, De a sors az kegyetlenül gyakorol hatalmat! Letérdelek sírod elé Édesanyám méltón, Megpróbálok lazítani Én a lelki béklyón. Gyere vissza drága Anyám, nagyon meghálálnám, Te hagytál el Engem végleg, Én maradtam árván. Csak egy percre láthatnálak, csak egy percet kérek, Sohasem háborgatnálak, mindent megígérek. Elsuttognám Neked halkan, mennyire hiányzol, Össze-vissza csókolnálak, Isten tudja hányszor. Látod, eljöttem hozzád, ma van Anyák napja, Legtöbbje most a virágot, otthonában kapja. Fájón, sírva távozom most, vége van a napnak, Szívemben örökké élsz, soha el nem hagylak!"💔 "Anyák napját ünnepeljük az egész világon, Én temetőbe viszem néhány szál virágom. Gyertyát gyújtok Édesanyám emléke előtt, Ő ad nekem egész évben némi lelki erőt. Édesanyám, imába foglalom drága neved, hogy szeretetben az életre neveltél engemet. Most érzem igazán, mennyire hiányzol nekem, nélküled szomorú a szívem, bánatos a lelkem. Drága Édesanyám, nyílnak a rózsák, tulipánok, erdőn, mezőn a szebbnél szebb vadvirágok. Ébred a tavaszi természet, mosolyogva ébred, virágcsokor illatával köszöntelek Téged. Könnyezve gondolok Rád, drága Édesanyám, sok napja átléptél a mennyország kapuján. Boldog lennék, ha anyák napján átölelhetnélek, együtt töltött évek szép emlékei visszatérnének. Elmúltak a gyermekévek, ifjúkori, szép álmok, egész évben Neked nyílnak a legszebb virágok. Orgona illatát küldöm feléd tavaszi szellővel, mesébe illő szivárvány és napsugár fényével."💔 Öt hónap...💔 Nincsenek rá szavak, mellyel elmondhatnám, mit jelentett Nekem az Édesanyám. Ő volt számomra a csupa nagybetűs NŐ, Mégis elvette Tőlem a Teremtő... Ő volt a jóság, a kedvesség, a szeretet, Egy mosolyával meggyógyította lelkemet. Nincsenek rá szavak, mellyel elmondhatnám, Mennyire szeretem az Én szépséges Anyám. Ő volt számomra a csupa nagybetűs ANYA, Kinek mindenkihez volt egy-egy kedves szava. Nála szebbet, jobbat álmodni sem lehet, Semmi sem gyógyítja be szívemen a sebet. Nincsenek rá szavak, mellyel elmondhatnám, Mennyire hiányzik Nekem az Édesanyám. Lassan már nyár lesz, a nap is fényesen ragyog, De a lelkem és szívem keservesen zokog. Telnek a hónapok, elfogynak a szavak, De a szívemben örökké élsz, és örökké ott is maradsz! Szeretlek! Nagyon hiányzol!😥💔 /Judit, 2021.05.09/ Hat hónap...💔 Fél éve nem vagy Velünk, Fél éve könnyes a szemünk. Fél éve nem látjuk arcodat, Fél éve nem halljuk hangodat. Fél éve próbálunk tovább élni, Fél éve nem tudunk tovább lépni. Fél éve vígasztalgatjuk egymást, Fél éve nem hagyjuk abba a sírást. Bármennyi fél év fog eltelni, Az érzés sosem fog változni. Szeretünk Téged most és örökké, Csak a szívünk vált törötté. Az emlékeinkben megőrzünk, Soha el nem felejtünk. Hiányzol Nekünk nagyon, Találkozunk még egy napon. Addig is légy boldog ott fent, Elég ha mi sírunk itt lent. Azokkal vagy, akikért régen Te sírtál, De jó lenne, ha még egyszer felhívnál! Nagyon szeretünk Anyuci! Hiányzol!😭💔 /Judit, 2021.06.09./ Fél év ... "Eltelt fél év, azóta nem láttalak Téged, Egy decemberi estén ért véget a földi léted. Átjárta tested a fájdalom, menned kellett, Ekkor lettem felnőtt, és soha többé gyermek. Nincs olyan nap, hogy fentről ne néznél Rám, Hisz itt vagy Velem, drága szeretett Édesanyám. Nem hagyott Neked a sors hosszú boldog életet, De az aki voltál, gyártott Nekünk örök emlékeket. Tudom, hogy olvasod és meghallod az összes szavam. Azóta tudom milyen árvának lenni, és sírásra görbül az ajkam. Hidd el aki ismert, az sose fogja elfelejteni, hogy itt éltél, Míg itt voltál neveltél, szerettél és egy szebb létet reméltél. Elmentél Tőlünk, de sosem tudunk feledni, Hiszen szívünkben örökké fogunk Téged szeretni! " Nagyon hiányzol Anyuci!💔😭 Hét hónap...💔 Már 7 hónapja nem vagy köztünk, Mégis mindig itt leszel, őriz a szívünk. Tőled kaptuk az életünk, Te végig , óvón fogtad a kezünk. Most Te vagy a nap, Ami melegével simogatja arcunkat, A szél, ami lágyan borzolja hajunkat. Az eső, ami elmossa minden gondunkat, A hold, ami a sötétben bevilágítja utunkat. A legfényesebb csillag, Ami fentről ragyogva erőt ad. Amit hiányod miatt érzünk, Nem múlik el soha, Te vagy a legcsodálatosabb Dédi, Mama, ÉDESANYA! /Györgyi, 2021.07.09./ Nyolc hónap... 💔 Egyedül vagyok a szobában, Lehunyom a szemem. Látom kedves arcod, Újra itt vagy Velem... Szólok Hozzád halkan, Némán, magamban. Elmondom Neked a bánatom, Anyuci! Hiányzol nagyon... Nélküled minden más lett, A szívem tépett, sebzett. Itt maradtam könnyes szemmel, Kettesben a néma csenddel... Nem akarok árva lenni! Szeretnélek átölelni. Símogatni, Hozzád bújni, Szeretlek! Füledbe súgni... Te mosolyogva nézel Rám, Válaszolsz, hallom ám... Sosem leszek egyedül, Itt leszel Velem, legbelül... Gyertyát gyújtok, nézem lángját, Látom szemed csillogását. Hallom hangod, sóhajod, Szereteted átadod... Fájdalmas, de nem kell félnem, Hisz kíséred minden léptem. Sosem leszek teljesen árva, Míg őrizlek szívembe zárva... S ha egyszer eljön a nap, Mikor a szívem utolsót dobban, Találkozunk fent, a csillagokban... Szeretlek Anyuci! Hiányzol!😭💔 /Judit, 2021.08.09./ Kilenc hónap...💔 Hiányzol nagyon! Kilenc hónapja, hogy itt hagytál minket. Azt mondják, az idő majd enyhíti a fájdalmat, gyógyítja a sebet. Mennyi időnek kell eltelni? Ez a fájdalom nem akar enyhülni! Nem múlik el nap, hogy ne tenném fel a kérdést : Miért? Miért Te, miért ily korán?? Te voltál a legjobb ember akit ismertem és örülök, hogy Te vagy az Édesanyám! Esténként, ha felnézek az égre, A legfényesebb csillagról Te jutsz eszembe. Hajnalban nézem a felkelő napot, Abban is Édesanyám mosolya ragyog. Tudom, hogy hallasz, elmondhatom örömöm és bánatom, A válasz sem késik, Tőled megkapom. Bár a tested nincs már velem, Utat mutatsz, fogod a kezem. Mindig tudtál bölcs tanácsot adni, Emléked örökre velem fog maradni. Nagyon szeretlek! /Györgyi, 2021.09.09./
Tíz hónap... 💔 Eljött ismét kilencedike este, Már tíz hónapja pihen a teste... Édesanyánknak, kit mindenki szeretett... Kiülök a teraszra, bámulom az eget, Keresek egy csillagot, Anyukám melyik lehet? Feltűnik egy csillag, fényesebben ragyog, A szívem pedig egyre hevesebben dobog. Gyönyörű hang csendül fel az éjben, Édesanyám hangja száll az esti szélben. -Itt vagyok Kislányom, nem hagylak el Téged. Bár a testem nem látod, benned tovább élek! Tudom Édesanyám, Én mégis azt kívánom, Hogy újra itt légy Velünk, ezen a világon! Tudom, hogy éjszaka Veled lehetek, Tudom, hogy nappal virágot vehetek... De szeretném azt a kezeidbe adni, Nem keservesen sírva, a sírodon hagyni... Bármit megadnánk azért, hogy újra láthassunk, Csakis így enyhülhetne a kegyetlen fájdalmunk... Nagyon szeretünk, végtelenül hiányzol Anyuci! 😭💔 /Judit, 2021.10.09./ Mindenszentek napjára "Mindenszentek napját érzem a szívemben, Szeretteink Velünk vannak ma is, lélekben. Nem kell ránéznem a naptár összes lapjára, Tudom szeretnek, Velem vannak, lelkem átjárja. Testükből igaz, már csak por emlékeztet Rájuk, De emlékünkben Velük csodás táncot járjunk. Arcomon érzem, símogatják, itt élnek bennem, Itt vannak elmémben, fűben, virágban, szívemben. Most csendes vagyok, hallgatok, felnézek az égre, Nézd ott azt a felhőt, mintha onnan Édesanyánk nézne! Intek Neki némán, s emlékszem élénken a múltra, Átélem a perceket, órákat, mintha Velem lenne újra..." Tizenegy hónap...💔 Eltelt 11 hónap, de a Fájdalom nem múlik
Hiányod miatt a könny N aponta záporozik.
Nincs nap, hogy valamiről Ne juss eszembe Elég egy Tőled tanult mozdulat És könny szökik szemembe.
Elmúlt a nyár is, De keservesen, Hisz azt terveztük, Hogy itt leszel velem.
Nem így lett, az égiek, Másként döntöttek Nem adtak esélyt, hogy Újra Veled lehessek.
Nézem a képeid, mosolyogsz, A szemed ragyog Miért raboltak el Ily korán az angyalok?
Annyi dolgod lett volna még itt, Családod körében Nekünk nagyobb szükségünk volna Rád a földi életben.
Ha hibáztunk is, Te mindig Megbocsájtottál Bármi bajunk volt, Segítő kezet nyújtottál.
Oly erős volt gyermekeiddel A kötelék, Melyet soha semmi, Még a halál sem téphet szét.
Szereteted hiányát Nem pótolhatja semmi Amíg csak élünk, Nem tudunk feledni.
Testileg nem vagy már Velünk Csillagként ragyogsz le Ránk Lelkünkben, szívünkben, örökre Megőrzünk Drága Édesanyánk!
Szeretlek és mérhetetlenül hiányzol Anyukám! /Györgyi, 2021.11.09./
“Arra gondoltam, elutaznék az égbe,
Oda, abba a távoli messzeségbe.
A mennyország kapuján bekopognék halkan,
Hátha lenne valaki, ki segíthetne rajtam.
Kinyitná az ajtót egy meseszép Angyal,
Bőre hófehér, ruhája átszőve arannyal.
Vállain szárnyak, glória a fején,
Angyal ő valóban, Isten mezején.
Megkérdezné tőlem: Hát te honnan jöttél?
Hisz még élsz, itt mit keresnél?
Elmondanám neki, hogy a szív szavát követtem,
Mert ideköltözött, kit oly nagyon szerettem.
Nem bírom már nélküle, csak látni szeretném,
Könnyes szemmel magamhoz ölelném.
Megcsókolnám arcát, kezét, lépte minden nyomát,
Csak hadd lássam egy percre csodás mosolyát.
De az Angyal így szól: Menj gyermek haza,
Kit szerettél, már itt az otthona.
Látni fogod Őt, csak hunyd le szépen szemed,
S akkor biztos, hogy rögtön észreveszed.
Azóta én csukott szemmel járok,
Mindennél szebb az, amit így látok.
Mert már Ő is egy meseszép Angyal,
Bőre hófehér, ruhája átszőve arannyal!” "Aranyosi Ervin: Odafentről vigyáz…
Habos felhők mögül vigyáz rám egy angyal,
ha szomorú vagyok, gyakran megvigasztal.
Éppen úgy, mint egykor, mikor gyermek voltam,
mikor látta gyermekét bánatosan, szótlan.
Ő már felköltözött távoli mennyekbe,
én meg azért mászom dombokra, hegyekbe,
hogy közelebb legyek gyönyörű szívéhez,
s elmondjam az enyém, nélküle mit érez.
Elmondhassam neki, mennyire hiányzik,
mikor rágondolok, szemem könnyben ázik.
Bárcsak itt lehetne, örömmel ölelném,
elszállt gyermekkorom mellette meglelném.
Hiányzik jó lelke, melyből öröm áradt,
a két szorgos keze, mely el sose fáradt.
Barna, meleg szeme, mely óhajom leste,
mesemondó hangja, ha eljött az este.
Ha eljön az este, csillagokra nézek,
sok régi emléket sorra felidézek,
és amikor végre rám talál az álom
az Édesanyámat benne megtalálom." "Szomorúan Rád gondolok,
nem vagy Velem, felzokogok.
Szeretnélek köszönteni,
Hozzád bújni, megölelni.
Simogatni fáradt kezed,
virágcsokrot adni Neked.
Könnyem folyik, nem tehetem,
emlékképek élnek bennem.
Édesanya messze mentél,
hideg földben megpihentél.
Tested immár hantok alatt,
a szívem fáj, majd megszakad.
Sírodra most rózsát teszek,
könnycsepp csillog, reá pereg.
Neved napján Tőlem kapod,
szeretlek, míg szívem dobog." /2021.11.19./ Tizenkét hónap... 💔 Egy év... mégis, mintha tegnap lett volna, A fájdalmunk nem enyhül, nem tehetünk róla. Te voltál a mindenünk, szívünk, lelkünk, testünk, Neked köszönhetünk mindent, azt amivé lettünk. Elmentél, itt hagytál, búcsúzni sem tudtunk, Abban a pillanatban, Mi is Veled haltunk... Mi itt maradtunk a földön, könnyünket hullajtva, Te a mennybe mentél, mint legszebb angyalka. Igazságtalan az élet, Neked még élned kéne, Nekünk sem kellene felfelé tekintgetnünk az égre. Itt vagy Velünk most is, mégis nagyon hiányzol, Hisz nem érezzük többé, ahogy két kezed átkarol. Fekete betűs nap lett számunkra December kilenc, Mert Te már örökre az angyalok közt pihensz. Nem tudunk már Hozzád menni, csak a temetőbe, Virágunkat ráhelyezzük a jéghideg sírkőre. Könnyes szemmel, szeretettel, Reád emlékezünk, Téged Mi soha, egyetlen percre se feledünk! Anyuci! Nagyon szeretünk! 😭💔 /Judit,2021.12.09./
Egy év... 💔 "Nekem felfoghatatlan, hogy egyik nap még itt van, beszél, jár, símogat, Másnap pedig az űr csak, ami marad. Nekem felfoghatatlan, hogy született, itt volt, s távozott, csak az emléke él, mit Maga után hagyott. De emléke él és élni fog, míg az Én szívem e földön dobog. Őrzöm a képét, a mosolyát, a hangját, minden gesztusát. Őrzöm a mozdulatait, mely Bennem él, mind a mai napig. Őrzöm a felém közvetített gondolatait, A Nekem elsuttogott szavait... Nem halt Ő meg, még mindig él Nekem... Messze ment, hol el nem érhetem. Élete úgy múlt el, mint egy pillanat, De a szívemben ÖRÖKRE megmarad!" 😭💔 /Zsuzsi, 2021.12.09./ Egy év... 💔 Egy éve már, hogy elvettek Tőlünk, Pedig Mi végig bíztunk, reménykedtünk. Hittük, hogy meggyógyulsz és visszatérsz, Láthatjuk mosolyod és halljuk csengő hangod, ahogy mesélsz. Sajnos az sem adatott meg, hogy elköszönjünk Tőled, Csak a sokkoló hír jött, és potyogtak a könnyek. Nem lehettek búcsú ölelések, szavak, Mindössze a mérhetetlen fájdalom maradt. Mindig azt mondtad, ez az élet rendje, A föld felett senki sem maradhat örökre. S ha eljön a pillanat ne sírjunk, Inkább az együtt töltött szép napokra gondoljunk. Megígértük, hogy így lesz, de lehetetlen betartani, Nem lehettünk Veled, nem tudtunk elbúcsúzni. Oly hirtelen történt, az eszünk még mindig nem fogja fel, Hiszem, hogy maradsz, és örökre Velünk leszel! 😭💔 /Györgyi, 2021.12.09./ Karácsony... 🧡 "Mondd Anya, így karácsony tájékán mi van odaát, díszítek-e fényes gömbök a fenyőfák ágát. Gyújtanak-e csillagszórót fenn az angyalok, mikor éj csendjébe vesznek el a földi sóhajok. Mondd, Anya, roppan-e hó, szikrázó hó talpatok alatt, s fáztok-e, ha a zúzmarás dér arcotokra fagy. Mikor szél tépkedi puha selyem fátyoltestetek, a félelembe Ti is belereszkettek. S mondd, Anya, élnek-e még szívetekben szép gondolatok, azokról kiket a földön árván hagytatok, s kik azóta is várják, olyannyira várják, hogy egy szép napon talán visszakopogtattok az élet ajtaján." 🧡 Drága Anyuci, ma van a születésnapod, de a köszöntésünket, már fenntről hallgatod. Bárcsak itt lennél, bárcsak láthatnánk, ahogy mosolyogva nézel Ránk. Nagyon szeretünk, végtelenül hiányzol!😭💔 /Judit, 2022.04.14./ "Ma kívánságok és virágok helyett könnyeimet küldöm, ahelyett, hogy szép születésnapi kártyákat adnék neked. Itt h agytad nekünk a legértékesebb em lékeket, a szeretetedet, amely a szívünkben örökké velünk lesz." /Zsuzsi, 2022.04.14./ Köszöntő
Eljött Anyák napja, mi valaha szép volt.
Mára olyanná vált, mint a borús égbolt.
Könnyezik szemünk, de ezek nem örömkönnyek.
Hiszen már ezt a napot sem ünnepelhetjük Veled.
Ha itt lennél, mosolyogva vennéd át csokrainkat.
De ezeknek már csak a sírodon álló váza marad.
Hisszük, hogy fentről vigyázol ránk, figyelsz minket
Így most is örülsz és fogadod köszöntéseinket.
Minden szívdobbanásunk, nem csak a virág,
Azt üzeni Neked, nagyon boldog Anyák napját odaát!
Nem feledünk soha, bennünk élsz tovább!
Nagyon szeretlek és hiányzol Anyukám! /Györgyi, 2022.05.01./ /Zsuzsi,2022.05.01./ "Fény voltál az életemben,
Útvezetőm napon s éjben.
Göröngyökön bukdácsoltál,
Sima úttal engem vártál.
Kezeiddel védelmeztél,
Mosolyoddal széppé tettél.
Vidámságod napfényt üzent,
Szereteted féltőn tüzelt.
Ma már csillagomként vezetsz,
Fényed ragyogja szürke eget.
Göröngyökön magam járok,
Hiányodat mindig fájom.
Szivárványként körülölelsz,
Védelmeddel égből követsz."
/Zsuzsi, 2022.10.05./ "Vannak emberek, akiket nem lehet elfelejteni. Akik hagynak a lelkünkben egy fájó lenyomatot. Tátongó sebet, aminek a sajgását elnyomhatja ugyan az élet további folyása - a nevetés, a virágillat, a napfény, a finom ételek, a kedves emberek, akik körülvesznek... De mélyen, a lélekben az a seb sosem heged be. Sosem." /Györgyi, 2022.11.01./ "Senki se keresztelte el a halottak napját a szeretet ünnepének. Ez az elnevezés a karácsonyt illeti - és joggal. Ám valójában a halottak napja is a szeretet ünnepe. Azé az érzésé, amelyet nem tud eltiporni, nem tud megsemmisíteni maga a halál sem." “Mindenhol csend van, béke és nyugalom,
csak a szívekben van igazi fájdalom.
Csak állunk némán a sírnál és arra gondolunk,
hogy valamikor egyszer ismét találkozunk.” / 2022.11.02/ /2022.11.19./ /2022.11.19./ /2022.12.09./ 2 év... 💔 Két éve már, hogy lehunytad két szemed, Nem maradt Nekünk csak az emléked. Szereteted, mely bennünket felnevelt, Kedvességed, mely mindenkit átölelt. Szép arcod, mely örökké mosolygott, Szemed, melyben boldogság csillogott. Mosolyod, mely gyémántként ragyogott, Hangod, mely mindenkit megnyugtatott. Két kezed, mely értünk dolgozott, S mindig óvon, féltőn gondozott. Bárcsak itt lehetnél még Velünk, Nem lenne tépett a szívünk, lelkünk. Emléked szívünkben örökké élni fog, De a szívünk mégis utánad sóvárog. Hiányzol Nekünk minden percben, Találkozunk majd fent a mennyben. Szeretünk Anyuci, nagyon hiányzol! 😭💔 /Judit, 2022.12.09./ "Kérlek, hozd vissza, csak egy kósza pillanatra, Mert azt akarom hinni, hogy majd talán itt maradna. Kérlek, hozd vissza, csak, hogy átöleljem még egyszer, Mert azt akarom hinni, hogy majd ettől ébred fel." /Györgyi,2022.12.09./ /Zsuzsi,2022.12.24./ Gyermekként nevetve ültünk a szánkón
És vártuk a hívó szót: Itt a karácsony
Megjött a Jézuska hozta az ajándékokat és a fát,
Csodás illatok lengték be a lakást.
Körül ültük az asztalt, sokan voltunk,
De ezen az estén mind az ünnepre hangolódtunk.
Mindenki kapott ajándékot, ha nem is nagyot,
Gyermeki szívünk a szeretettől ragyogott.
Sajnos elmúltak ezek az évek, már nem kiáltja senki a hívó szót,
Csak emlékeinkben őrizzük, mi annyira szép volt..
Főzünk, sütünk Édesanyánk receptjei szerint,
De Ő már Ránk az angyalok közül tekint.
Csak reméljük, hogy büszkén néz le Ránk
És tudja, hogy szívünkben mindig Velünk lesz a Mi szeretett Édesanyánk!
Az életet Nélküle fájón folytatjuk,
De emlékét örökké szívünkben hordozzuk. /Györgyi, 2022.12.24./ Valakik hiányozni fognak
Valakik hiányozni fognak,
kik ránk már nem mosolyognak.
Egyik szemünk sír, a másik nevet.
Így várjuk, a meghitt ünnepet.
Gyertyát gyújtunk, a hideg téli estében.
Vacsorázunk, a karácsonyi fényben.
Arcunkról lassan eltűnik minden könnycsepp.
S örülünk, minden ölelésnek.
Bár valakik hiányozni fognak.
Asztalnál, velünk már nem falatoznak.
Fentről néznek már reánk.
Értük is ég, majd a gyertyaláng.
Karácsonykor sok lélekangyal a földre száll.
Mindegyik megkeresi elhagyott otthonát.
Melegséggel töltik be a szobát.
Csendes éjben, sok lélek egymásra talál.
Valakik hiányozni fognak.
Emlékük szívünkig hatolnak.
Üvegdíszben csillan a könnycsepp.
Ők velünk, már nem ünnepelnek.
(Jolie Taylor) 2022.12.24.
Aranyosi Ervin: Emlékezés rá…
Emlékszel még? Ott él még szívedben?
Látod-e még álmodban, színekben?
Mint egy magnó, újra visszajátszod,
csupán nappal tör reád a gyászod!
Mennyi közös emlék köt még össze,
kell, hogy könnyed lelkedet fürössze!
Csukott szemed a vetítővászon,
ahhoz, hogy ő újra-újra látsszon.
Ma is itt él, szívedben rejtőzik,
mert szívedben, mint egy kincset őrzik.
Amit együtt éltetek meg régen,
újra éled mesés álomképben.
Kedves arcát mosolyogni látod,
megölelnéd, vagy adnál virágot,
várod, hogy még kedvest, szépet szóljon,
s félsz, hogy képe szerte ne oszoljon.
Hallod hangját, s szíved boldog tőle,
mennyi érzést kaptál egykor tőle.
S reméled, hogy tudta, hogy szeretted,
s megbocsájtja néhány bántó tetted.
Emlékedben, szívedben ott él Ő,
álmaidban nézed, milyen élő.
Nem is halt meg, nyugtasd meg a lelked,
amíg Te élsz, Ő is itt él benned! /2023.04.14./
Szép életem volt akkor, amikor még
Anyukám karjaiban érezhettem azt
a határtalanul jóleső ember-melegséget,
amitől a gyermek-lélek szeretetet kap.
Szép életem volt akkor, amikor még
kötényébe rejthettem kihullt könnyeim,
azon könnyeket, melyek kicsordulni vágytak,
hogy ne égessék túlságosan léleksebeim.
Szép élet volt akkor, mikor festett haján
kezem puha lágysága szálat simított,
mert érintésem nyomán úgy ragyogott szeme,
mint a legeslegtündöklőbb égi csillag.
Szép volt biz, nagyon szép, minden pillanat,
ami róla szólt, s emlékként szívemben maradt,
mert az én Anyukám olyan asszony volt,
ki előtt a szeretet is méltán meghajolt. 😭💔 /2023.05.17./ 2023.12.22. "Hiányzik valaki
Lassan itt a Karácsony, Gyertyát gyújtunk szépen S vacsorához ülünk Meghitt békességben.
Arcunkról is eltűnnek A könnynek nyomai, Akkor is, ha tudjuk Hiányzik valaki.
Valaki, aki nem ül többé közénk, Nem mosolyog Ránk, S aki nem tölti be melegséggel A meghitt kis szobát. Lassan itt lesznek az ünnepek, S Mi arra gondolunk, Addig a jó Nékünk, Míg egymásé vagyunk. Amíg átölelnek minket, Mikor marcangolva fáj, A szívünket tépdeső Keserű hiány. Lassan itt lesznek az ünnepek, S Mi mind jól tudjuk már, Hogy vannak, kik ott fentről nézik, Hogyan ég lent csonkjaira, Pár viaszgyertyaszál. Ha már nem lehetnek Velünk, Kiket nagyon szerettünk, Gondoljunk Reájuk, Hogy emlékezhessünk. Azon napokra és boldog évekre, Melyek szíveinkben vannak Mélyen elrejtve." 2023.12.24.
