Édesanyanyánk nagyon szorgos, dolgos és nagyon egyszerű teremtés volt. Szeretett sütni (rétes, joghúrttorta stb.) Szerette a virágokat, és a kertben ültetett zöldségekeket. Gondosan ápolta őket. Nagyon jószívű, kedves ember volt. Akivel találkozott, mindenkit elbűbölt barátságos jelleme. A külsejére nagyon igényes volt.  Aki ismerte, mindenki szerette, tisztelte. Szeretünk nagyon anyu: lányaid Regina és Erika Édesanyám temetésére Bánat ül szívünkben, könny a szemeinkben, Csendesen lapozunk az emlékeinkben. Minden fontos pillanat, ha köddé válik, Akkor jön rá az ember, hogy mi az, ami számít. Lehajtott fejjel ballag már a múltunk, Ameddig Anyánk élt, gazdagok voltunk. Most csend van és némaság, tátongó üresség, Alázat kínálta merengő békesség. Szótlanul állunk Anyánk sírja mellett, Eljött az idő, hát mennie kellett. Mindenki árva lesz Édesanya nélkül, Fájdalmat karcol ránk a mai nap emlékül. A lelke még itt van, itt van körülöttünk, Szelíden és óvón letörli a könnyünk. Letette terhét, nem szenved tovább, Ellopta az élet már régen a mosolyát. Titok övezte, elvitte magával, Nem beszélte meg velünk, csak az angyalával. Az anyák halhatatlanok, bennünk élnek tovább, Esküt tettek arra, hogy mindig vigyáznak ránk. A legfényesebb csillag ő az esti égen, Együtt sétál jó Apánkkal a csillagösvényen. Tovább él szívünkben, arcunk mosolyában, Ott látjuk majd őt minden szál virágban. Ott lesz minden percünk üzenetében, Célba ért lelke nyugodjon békében! Lányaid: Regina, Erika

Itt hagytál engem búcsú nélkül, összetörve reménytelenül. Nem tudtam Töled elköszönni, sok hibámat jóvátenni. Már nem tudom elmondani, mennyire nagyon szeretlek. Én nem tudok lemondani, folyton várlak és kereslek. Picinyem , Nagyon hiányzol.

A halál nem jelent semmit Csupán átmentem  másik oldalra. Az maradtam, aki vagyok, és te is önmagad vagy. Akik egymáséi voltunk, azok vagyunk mindörökre. Úgy szólíts,azon a néven, ahogy mindíg hívtál. Beszélj velem, ahogy mindíg szoktál, ne keress új szavakat. Ne fordulj felém ünnepélyes, szomorú arccal, folytasd kacagásod,nevessünk együtt, mint mindig tettük! Gondolj rám,kérj,mosolyogj rám, szólíts! Hangozzék a nevem a házukban, ahogy mindig is hallható volt, ne árnyékolja be távolságtartó pátosz! Az élet ma is olyan,mint volt, ma sem más. A fonalat nem vágta el semmi, miért lennék a gondolataidon kívül.... Csak mert a szemed most nem lát engem, nem vagyok messze,ne gondold. Az út másik oldalán vagyok,lásd,jól van minden. Meg fogod találni a lelkemet és benne egész letisztult, szép,gyengéd szeretetemet. Kérlek, légy szíves...ha lehet töröld le könnyeidet, és ne sírj azért, mert annyira szeretsz....         (Szerető feleséged: Ivett)                             "Elbúcsúzom, de ott leszek, ahol a szél zúg, a nap nevet,                               elbúcsúzom, de itt marad belőlem néhány pillanat..."                                                                                                         " Nagyon akartam élni még,   Élvezni szívetek melegét.   Nem adta a sors nekem,   Elvámolta az életem.   Búcsú nélkül kellett elmennem,   ŐRIZZETEK SZÍVETEKBEN...."    "Megpihen a dolgos jó apai szív, áldás és hála övezi e sírt,   Szerető férj voltál drága édesapa   Bánatos családodnak most az őrangyala"     "Nem haltam meg, csak álmodni mentem, nem hagytam itt senkit, csak előre         mentem"         "A testvérem vagy.    Életem egyik legszebb ajándéka Istentől. Nem tudok veled naponta találkozni,    és a kezedet sem tudom mindig fogni..          De gondolataimból és a szívemből, soha nem foglak elengedni"                                                (Nővéred:Dóra)            "Kérlek hozd vissza,csak egy kósza pillanatra,    Mert azt akarom hinni,hogy talán itt maradna.    Kérlek hozd vissza,csak hogy átöleljem még egyszer,    Mert azt akarom hinni,hogy majd ettől ébred fel!"                           (Anyukád és Apukád)                 

Álmodtunk egy öregkort csodásat és szépet, de a kegyetlen halál mindent összetépett. Csoda volt, hogy éltél, és bennünket szerettél, nekünk nem is haltál meg, csak álmodni mentél. Egy reményünk van, mi éltet és vezet, hogy egyszer majd találkozunk veled. Öcsikém nagyon hiányzol.

Addig vagy boldog, mig van aki szeret, aki a bajba megfogja a kezed, s hogy milyen fontos is volt neked, csak akkar érzed ha nincs már veled. Anyukám nagyon hiányzik.

Soha nem feledünk , szívünkben örökké élni fogsz..   Egyszer álom voltál, aztán valóság... most már csak emlék lettél drága kisfiam...Soha nem feledlek el...HIÁNYZOL...

 Anyúkám, Apukám! Tudatom veletek is, hogy Fleischmanné Juli 2019.Október 04 én  91 éves korában meghalt a Pécsi Megyei Kórházban, most már Ő is örök álmában van Beremenden Kereszapi, és Csiki mama mellett. De azt is tudatom veletek, hogy Fleischmann Janika is távozott az örök mezőkre 2022.Január 14 én hajnalban Ő Szigetváron 2022.Január 28 án 15.00 órakor a Kaposvári úton lévő Turbéki temetőben  lett elhelyezve. Mindannyiotokat vegyenek körül az Angyalkák, nyugodjatok békében !

Céltudatos fiúgyermek. Soha senkit nem tudotvolna megbántani még szoval sem. Erős kitarttó . Jókedvu ugyes mindig csak jó munkájára koncentrált.

2021 június 16.án egy figyelmetlen lengyel kamionos miatt autóbalesetet szenvedtél, még 2 napig küzdöttél,  de nem sikerült 😭😭😭😭😭😭😭😭😭 A legjobb gyermek voltál, soha-soha nem feledünk. ❤️❤️❤️❤️❤️❤️❤️❤️❤️❤️❤️❤️❤️❤️❤️❤️❤️❤️❤️❤️❤️❤️❤️❤️❤️❤️💔🖤🖤🖤🖤🖤🖤🖤 Hálás szívvel köszönöm, aki gyertyát gyújt fiam emlékére. 

Ha nincs Isten akkor miért nincs, és ha van Isten akkor hol van mikor szükség lenne rá? ? ? ? ? ? ? ?   A legjobb Testvér vagy a világon. Soha nem tudtunk elmenni egymás mellett csipkelödés nélkül. Most ezek úgy hiányoznak. Mosolygósnak ismert mindenki. Rettenetesen jo szíved nem érdemelte igazán senki, Te mindíg csak adtál és mindíg segítettél mindenkinek, még az úton lerobbant idegen autósoknak is. A legnagyobb örömet az okozta Neked, ha adni tudtál! Még akkor is csak adtál ha már nem volt miböl, inkább Neked ne jusson de szeretted az örömet az emberek arcán. A két kis gödröcske az arcocskádon ami mindíg előjött ha mosolyogtál, ezt úgy szerettem. Mindíg mindenkit megnevettetél. , A nevetésed utánozni lehetetlen. Tele csodás tervekkel, álmokkal, vágyakkal, reményekkel. Jobban szerettél  élni mint bárki más. Még a baleset napján is tele voltál álmokkal, csodaszép tervekkel. . Amik már megvalósulatlanok maradnak. . :. (((     Nem értem még ma sem hogy hogyan tud nyugodtan aludni az aki miatt a drága Bátyus nem lehet itt velünk? ? Hogyan létezik az hogy ő éli világát a Bátyám életét meg elvette, a mi életünket, jövőnket rémálommá változtatta amit nap mint nap meg kell élnünk. Nem volt vizsgálat, és a szemtanúk is csak úgy eltüntek. Hát ők nem félnek az Isten haragjától? Hogyan lehet ez hogy ők hazamennek és magukhoz ölelhetik a családjukat, és mi? Nekünk meg várnunk kell ha meg szeretnénk ölelni majd a menyországban. :. (    ANNYIRA HIÁNYZOL DRÁGA PITYUKA♥   

"Levél fiamhoz... Mond fiam milyen a mennyország nálatok oda át? Hosszú volt az utazás? Virágszírmok díszitik a szobád? Barátaid, gyermekem vannak-e már? Hegy gyomrából lezúduló patakok, hűsek, szomjoltók? Könnyeinket hullajtjuk kertetekre, Mond bőséggel elég az öntözésre? Mond fiam találkoztál édesapámmal, nagyszülőkkel? Vannak-e nyulacskák a réten, madarak szikrázó napsütésben? Búzamezőn a sok tarka pillangó? A gyümölcsfák bőséggel adnak termést? Piros almát édest ropogóst? Kisfiam szoktál-e álmodni szerelmedről, testvéreidről, Barátaidról és rólunk anyácskáról és apácskáról? Oly jó lenne hallani felőled, látni szivárványnak ablakában Érezni téged a fénysugárban, szellő fuvallatában Érezd jól magad fiam, legyél boldog Amíg meg nem érkezünk mi." Keller Ágnes

Pistike egy nagyon jó lelkű, szeretetre méltó gyermek volt! 

Annyira akartam élni A betegséget legyőzni Búcsúztam volna tőletek, De erőm nem engedett. Így búcsú nélkül szívetekben Tovább élhetek. Amikor már nem bírtam, mert nagyon fájt minden, Karjaival védőn átölelt az Isten. Fáradt, beteg lelkem örökre megpihen, Ha vétkeztem Uram, bocsásd most meg nekem! Ne búsuljatok, nekem már nem fáj semmi, Ha eljön az este, csillagként tudok nektek üzenni. Tekintsetek fel az égre, ott fogok ragyogni, Szívetek egy darabja voltam, mit nem lehet pótolni. Édesapám, 69 évesen itt hagytál mindent, Bíztam, hogy meggyógyulsz, de sajnos nem így lett. Olyan jó lenne, ha mellettem lennél, Űr maradt utánad, mikor elmentél! Azóta is sokszor szükségem lett volna még rád, Egy apára, barátra, sokat gondolok rád. Nehezen viseltem az első heteket Nélküled, Édesapám, még mindig szeretlek tégedet. Szeretni foglak, addig amíg csak élek, Nincs kinek elmondjam, hogy nehéz az élet. Tudom, ha még mindig köztünk lehetnél, Panaszommal hozzád, bátran mehetnék. Vigaszt nyújtanál, ahogy tetted is valaha, Ezért is hiányzol, Drága ÉDESAPA! Bíztunk az életben, hittünk a gyógyulásban, De ha már abban nem, legalább a csodában. Csoda volt, hogy éltél és minket szerettél, Nem haltál meg, csak álmodni mentél. Drága Édesapám! Annyira fáj, hogy el sem mondhatom! Nem látom többé, s nem is hallhatom. Hiába érzem őt itt belül élénken, kezét felém nyújtva esdőn, félénken. Mardos a kín, hogy meg nem menthettelek, s mikor elmentél nem fogtam a kezed. Amíg csak élek rád emlékezem! Az együtt töltött időt soha nem feledem! Lélekben mindig itt leszel velem, Odafentről mindig figyelsz engem!

 Egyetlen dolog szünteti meg a másik hiányának fájdalmát: ha nem szeretjük tovább. Amikor azt mondjuk, hogy az idő gyógyít, erre gondolunk. A felejtésre. Ez azonban, ha valóban szeretünk, nem lehetséges. A szeretet hiányát csak egyetlen dolog gyógyítja: ha újra találkozunk azzal, akit szeretünk. Semmi más. Jövőre, húsz év múlva, egy másik életben. Mindegy. A hiány mindaddig él amig nem látjuk újra. Nem az emléke, a hiánya él bennünk! " / Müller Péter /